Hogy1 jutott Ruth Bethlehembe ?A1 napokban, mikor a Bírák ítélnek vala, lőn éhség a földön. És elméne egy férjfiú, Júda városából Bethlehemből, hogy járna kelne a Moáb földében, mind feleségével és két fijaival egyetemben. Neve2 pedig a férjfiúnak vala Elimélek, és az ő feleségének neve Naómi, az ő két fijainak neveik pedig Mahlon és Kiljon, Efrateuosk, Júdának városából Bethlehemből valók : És bémenvén a Moáb tartományába, ott lakának. Meghala3 pedig Elimélek, Naóminak férje ; és megmaradna ő és az ő két fijai. Vevének4 pedig magoknak feleségűl Moáb nemzetségéből való leányokat ; az egyiknek neve Orpa, és amásiknak neve Ruth, és lakának ott közel tiz esztendeig. Meghalának5 ők is mindkeetten Máhlon és Kiljon : és megmarada az asszony, megfosztatván az ő két fijaitól és férjétől. Felkele6 annakokáért ő és az ő két menye, hogy visszamenne a Moáb tartományából : (mert meghallotta vala Moáb tartományában, ogy meglátogatta volna az Úr az ő népét, és kenyeret adott volna nékik.) Kiméne7 annakokáért a helyből mellyben vala, és az ő két menye ő vele, és útnak ereszték magokat, hogy visszamennének a Júda földébe. Monda8 pedig Naómi az ő két menyének : Menjetek el, és térjetek haza, kiki az ő annyának házához : Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a miképen cselekedtetek a megholtakkal és én velem ! Adja9 az Úr néktek, hogy mindenitek találjon nyugodalmat a ti férjetek házában, és megcsókolá őket, azok pedig nagy felszóval sírának. És10 mondának néki : Bizony te veled elmegyünk a te népedhez. És11 monda Naómi : Térjetek haza édes leányaim ! Miért jőnétek el én velem ? A vagy vagynak é több fijaim nékem az én méhemben, hogy lennékek néktek férjeitek ? Térjetek12 vissza, mondom, édes leányim, és menjetek el, mert idősb vagyok én immár, hogynem mint férjhez mehetnék. Sőt még ha azt mondanám is, hogy reménységem vagyon még nékem : ha szintén ez éjszaka mennék is férjhez, és szülnék is fiakat : Nemde13 őket megvárhatnátok é, míg felnőnének ? Avagy megkéslelitek é magatokat, és férjhez nem mentek é ? Ne édes leányim ; mert nagy keserűség volna az nékem, inkább hogynem mint néktek : de az Úrnak keze vert meg engemet ! Azok14 pedig ismét nagy felszóval sírának, és megcsókolá Orpa az ő napát, Ruth pedig hozzá ragaszkodék. Kinek15 monda a napa : Ím megtére a te rokonod az ő népéhez, és az ő isteneihez : térj hátra te is a te rokonod után. És16 monda Ruth : Ne kérje engemet, hogy elhagyjalak téged, avagy elmenjek tőled ? Mert a hová menéndesz oda megyek, és valahol lakándasz, ott lakom : a te néped én népem, és a te Istened én Istenem : A17 hol meghalándasz ott halok meg és ott temettetem el : Így cselekedjék az Úr, és azt mívelje velem, ha ez egy halál nem választ engemet el te tőled ! Látván18 annakokáért, hogy megerősödött elmével volna, hogy elmenjen vele, nem szóla többet néki. Elmenének19 azért ketten ők, míg jutának Bethlehembe. És lőn, hogy mikor bémentek volna Bethlehembe, megzendüle az egész város ő rajtok, és ezt mondják vala : Nemde nem ez é Naómi. Ki20 felele nékik : Ne hívjatok engemet Naóminak, hanem hanem hívjatok inkább Márának : mert igen nagy keserűséggel illetett engemet a Mindenható. Én21 gazdag valék, mikor elmentem vala ; de üresen hoza meg engemet az Úr ! Miért hívnátok azért engemet Naóminak, ha az Úr megnyomorított engemet, és a Mindenható nyomorúságokkal illetett engemet ? E22 kpen visszatére Naómi a Moáb nemzetségéből való Ruthtal, az ő menyével egyetemben, kivel haza tért vala Moáb tartományából, és ők jutának Bethlehembe az árpaaratás kezdetében. Ruth2 kalászt szed Boáz földjén és kedvet talál előtte.Továbbá1 Naóminak vala egy sógora a férjéről, ki gazdag férjfiú vala, Eliméleknek háznépe közzűl, kinek neveBoáz vala. És2 monda a Moáb nemzetségéből való Ruth Naóminak : Hadd menjek, kérlek, a mezőre, és szedjek árpafejekeet az után, a kinek kedvet találok szemei előtt. És monda néki : menj el bátor édes leányom, Elméne3 annakokáért, hogy bémenvén valamelly mezőbe árpafejeket szedne az aratók után : tőrténék pedig hogy találkoznék a mezőre, melly Boázhoz tartozik vala, ki az Elimélek háznépe közzűl vala. Azonközben4 pedig ímé Boáz kijöve Bethlehemből, és monda az aratóknak : Az Úr legyen veletek ! kik mondának néki : Megáldjon téged az Úr ! És5 monda Boáz az ő szolgájának, kit hagyott vala az ő aratóinál ; Kié ez a leány ? Felele6 a szolga, kit hagyott vala az aratóknál, és monda : Moáb nemzetségéből való leány ez, ki jött ide Naómival, a Moáb tartományából. Ki7 ezt mondá : Hadd szedjek, kérlek, és gyüjtögessek árpafejeket itt a kévék között az aratók után, és béjövén, itt volt reggeltől fogva mind eddig ; az ő házában keveset ül. És8 monda Boáz Ruthnak : Hallád é édes leányom ; Ne menj más mezőbe szedni, se el ne menj innen ; hanem itt légy együtt az én leányimmal. A9 te szemeid vigyázzanak a mezőre, mellyet aratnak, és utánnok járj : Meghagytam az én szolgáimnak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjúhozol, menj oda az edényekhez, és igyál abból, a mit isznak a szolgák. Akkor10 a leány orczájára borúla, és meghajtá magát a földre, és monda néki : Hogy-hogy találtam illyen kedvet a te szemeid előtt, hogy esmérj engemet, holott én idegen vagyok ? Felelvén11 Boáz monda néki : Mindeneket megmondottak nékem, valamiket cselekedtél a te napaddal : minekutánna megholt a férjed, és hogy elhagyván a te atyádat, és anyádat, és a te születésednek földét, jöttél olly nép közibe, mellyet az előtt nem esmértél. Fizesse12 meg néked az Úr a te cselekedetedet, és legyen tökéletes a te jutalmad az Izráel Urának Istenének előtte, ki ide jöttél, hogy az ő szárnyaival fedeznéd bé magadat. A13 leány pedig monda : Találjak kedvet te szemeid előtt édes uram ; mivelhogy megvígasztalál engemet, és szólál a te szolgálóleányodnak szíve szerint : holott mindazáltal nem vagyok én ollyan, mint egyik a te szolgálóleányid közzűl. Kinek14 monda Boáz : Az ételnek idejekor ide jöjj : és egyél a kenyérből, és bémártsad a te falatodat az eczetbe ; üle annakokáért ő az aratók mellé, és nyujta néki pogácsát ; ki evék eleget, és a maradékot eltevé. És15 felkele hogy szedegetne : Parancsola pedig Boáz az ő szolgáinak, mondván : A kévék között is hadd szedjen, és meg ne pirongassátok őtet. Sőt16 akaratatok szerint is elhagyjatok néki a kévékből is, és hátrahagyjátok, hadd szedje fel ; és meg ne dorgáljátok őtet. Szede17 azért abban a mezőben mind estvéig, és kicséplé a mit szedett vala, és lőn szinte egy Efa árpa. És18 haza vivén béméne a városba. És látá az ő napa a mit szedett vala : Előhozá azt is, és néki adá, a mi megmaradott vala minekutánna eleget ett vala. Kinek19 monda a napa : Hol szedél ma, és hol munkálkodál ? legyen az, a ki te veled jól tett, áldott ! Akkor megmondá az ő napának, kinél munkálkodott volna, mondván : A férjfiúnak neve, kinél ma munkálkodtam, Boáz. És20 monda Naómi az ő menyének : Áldassék meg az Úrtól, ki irgalmasságát el nem hagyja az élőkhöz, és a megholtakhoz. Monda továbbá néki Naómi : Közel való atyánkfia az a férjfiú, és a mi rokonink közzűl való. Monda21 pedig a Moáb nemzetségéből való Rúth néki : Ezt is mondá nékem : Az én munkásimmal légy, míg mind elvégezik ezt az én aratásomat. És22 monda Naómi Ruthnak az ő menyének : Jó, édes leányom, hogy az ő leányaival mégy ki, hogy téged ne háborgassanak, a kik más mezőben aratnak. Adá23 azért magát a Boáz leányaihoz, szedvné árpafejeket, míg az árpaaratás elvégeződék, és a búzaaratás, és megtére haza az ő napához. Ruth3 követi Naómi jó tanácsát.Monda1 pedig néki Naómi az ő napa : Szerelmes leányom, avagy ne keressek é néked nyugalmat, hogy jól legyen dolgod néked ? Most2 azért nemde nem rokonunk é Boáz, kinek leányaival vóltál ? Ímé ő ez éjjel az árpát a szérőn fogja szelelni. Feredjél3 meg annakokáért, és kend meg magadat, és öltözzél fel ruhádba, és menj alá a szérőre, meg ne jelentsed magad a férjfiúnak, míg el nem végezi ételét és italát. És4 mikor feküdni menénd, tudd meg a helyet, a hol hál ; és bémenvén hajtsd fel a leplet a lába felől, és feküdj oda : ő pedig megmondja néked mit cselekedjél. Ki5 monda néki : Valamit nékem parancsolsz azt cselekszem. Aláméne6 azért a szérőre, és mind a szerint cselekedék, a mint megparancsolta vala néki az ő napa. Mikor7 pedig ett volna Boáz és ivott volna, és megvídámult volna az ő szíve, és elment volna hogy az asztagnak szélin hálna : oda méne a leány is titkon ; ki mikor felhajtotta volna a leplet a lába felől, oda feküvék. Történék8 pedig, hogy éjfélkor megrettene e dolgon az a férjfiú, és megtapasztalván azt, ímé asszonyember fekszik vala az ő lábainál. És9 monda : Ki vagy ? Az felele : Én vagyok Ruth, te szolgálóleányod ; terjeszd ki a te köntösödnek szélit a te szolgálóleányodra : mert közel való atyafiú vagy. És10 monda néki : Áldjon meg, édes leányom, az Úr téged, jobban cselekedtél e te utolsó jótéteddel az elsőnél ; hogy nem jártál az ifjak után, sem szegények, sem gazdagok után. Most11 annakokáért szerelmes leányom ne félj, valamit mondándasz azt cselekeszem veled : mert jól tudja az én népemnek egész városa, hogy jámbor asszonyember vagy. Immár12 azért megvallom, hogy rokonság vagyok ; de vagyon még mindazáltal egy közelebb való rokon én nálamnál. Hálj13 itt ez éjjel ; mikor pedig reggel lészen, ha az a rokonságnak igazságát néked meg akarja tartani, jó, legen rokonság ; ha pedig azt néked meg nem akarja állani, én azt a rokonságnak igazságát megállom, él az Úr ! Aludj azért reggelig. Aluvék14 annakokáért az ő lábai felől reggelig, azután felkele ollykor, mikor még ember felebarátját meg nem esmérhetné : ő pedig megparancoslá, hogy az asszonynak a szérőre való jövetelét senki meg ne tudná. És15 monda néki : Hozzad a lepedőt, melly vagyon rajtad ; és tartsad : és ő tartá azt, Boáz pedig mére hat mérték árpát belé, és hátára adván, béméne a városba. És16 méne az ő napához, ki monda : Ki vagy leányom ; és megbeszélé néki, valamit cselekedett volna vele az a férjfiú. És17 monda : Hat mérték árpát ada nékem ; mert ezt mondá nékem : Ne menj üresen haza a te napadhoz. Monda18 Naómi : Légy veszteg jó leányom, míg megérted mint lészen a dolog : mert nem nyugszik az a férjfiú, míg véghez nem viszi a dolgot ma. Boáz4 elveszi Ruthot és házassága megáldatik. Dávid nemzetségi táblázata.Boáz1 pedig felmenvén a kapuba leüle ott. És íméa rokon azon általmegyen vala, kiről ő szólott vala, és monda néki : Térj ide, és ülj le itt, hallád é te ? és oda tére és leüle. És2 mellé vévén tíz férjfiakat a városnak Vénei közzűl, monda : Üljetek le itt ; kik leülének. És3 monda a rokonnak : A mezőnek felét, melly vala Eliméleké a mi atyánkfiáé, Naómi eladja, a ki haza jött Moáb tartományából. Én4 pedig elgondolám, hogy megjelentsem azt néked, mondván : Tedd tiéddé azt a mezőt az itt ülők előtt, és az én népemnek Vénei előtt, ha meg akarod váltani, váltsd meg : és ha meg nem akarod váltani, mond meg nékem : mert jól tudom, hogy nincsen senki más te kivűled, ki megváltaná, és én vagyok te utánnad. Akkor felele az : Megváltom. Monda5 továbbá Boáz : Valamelly néap megveszed Naóminak kezéből a mezőt, a Moáb nemzetségéből való Ruthnak, ki a megholtnak felesége volt, kezéből vesszed meg, hogy nevét feltámasszad a megholtnak, az ő örökségében. Felele6 a rokon, és monda : Nem válthatom meg, hogy el ne veszessem az én örökségemet : váltsd meg te magadnak az én közelvaló vérségemnek méltóságát : mert meg nem válthatom. E7 pedig régen szokás vala Izráelben, a megváltásban és cserélésben, akármi dolgonak megerősítésére is : Levonja vala az ember az ő saruját, és adja vala az ő felebarátjának, és e vala annak bizonysága Izráelben. Monda8 annakokáért az ő rokona Boáznak : Tegyed tiéddé az örökséget és egyetemben levoná saruját. És9 monda Boáz a Véneknek és az egész népnek : Bizonyságim legyetek ma, hogy enyimmé tettem valamije volt Eliméleknek, és valamije volt Kiljonnak és Máhlonnak, Naóminak kezéből. De10 a Moáb nemzetségéből való Ruthot is, Máhlonnak feleségét magamnak vettem feleségűl, hogy nevet támasszak a megholtnak, az ő örökségében, hogy ne vágattassék ki a megholtnak neve az ő attyafiai közzűl, és az ő helyének kapuja közzűl : mondom, bizonyságim vagytok ma. És11 monda mind a nép, melly vala a kapuban, és a Vének is : Bizonyságid vagyunk. Tegye az Úr az asszonyt, ki a te házadban megyen, olyanná mint Rákhel és Lea voltak, kik ketten építették vala fel az Izráel házát, gyüjts gazdagságot Efratában, és szerezz nevet magadnak Bethlehemben. És12 legyen a te házad ollyan mint a Péres háza ; kit szüle Thámár Júdának, abból a magból, mellyet adánd az Úr néked ettől a leánytól. Boáz13 annakokáért haza vivé Ruthot, és lőn felesége néki, és béméne ő hozzá, és adá az Úr néki, hogy méhében fogadna, és szükne fiat. Mondván14 pedig az asszonynépek Naóminak : Áldott az Úr, ki nem engedte, hogy rokonság nélkül légy ma te : és tiszteltessék az ő neve Izráelben ! Ez15 a te lelkedet is megvidámítja, és táplálja a te vénségedet : mert a te menyed, ki szeret téged, szülte őtet, a ki jobb néked mint hét fijaid. Felvévén16 annakokáért Naómi a kis gyermeket, ölébe fogá őtet, és dajkája lőn néki. Továbbá17 a szomszédasszonyok adának néki nevet, mondván : Fija lett Naóminak ; és nevezék az ő nevét Obednek : ez Isainak, a Dávid attyának attya. Ezek18 a Péresnek nemzetségei : Péres nemzé Hesront. Hesron19 pedig nemzé Rámot : Rám pedig nemzé Amminádábot. Amminádáb20 pedig nemzé Naassont, Naasson pedig nemzé Sálmont. Sákmon21 pedig nemzé Boázt, Boáz pedig nemzé Obedet. Obed22 pedig nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot.