שִׁיר הַשִּׁירִים

שִׁ֥יר אאהַשִּׁירִ֖ים אֲשֶׁ֥ר לִשְׁלֹמֹֽה׃ יִשָּׁקֵ֨נִי֙ במִנְּשִׁיק֣וֹת פִּ֔יהוּ כִּֽי־טוֹבִ֥ים דֹּדֶ֖יךָ מִיָּֽיִן׃ לְרֵ֨יחַ֙ גשְׁמָנֶ֣יךָ טוֹבִ֔ים שֶׁ֖מֶן תּוּרַ֣ק שְׁמֶ֑ךָ עַל־כֵּ֖ן עֲלָמ֥וֹת אֲהֵבֽוּךָ׃ מָשְׁכֵ֖נִי דאַחֲרֶ֣יךָ נָּר֑וּצָה הֱבִיאַ֨נִי הַמֶּ֜לֶךְ חֲדָרָ֗יו נָגִ֤ילָה וְנִשְׂמְחָה֙ בָּ֔ךְ נַזְכִּ֤ירָה דֹדֶ֨יךָ֙ מִיַּ֔יִן מֵישָׁרִ֖ים אֲהֵבֽוּךָ׃ ס שְׁחוֹרָ֤ה האֲנִי֙ וְֽנָאוָ֔ה בְּנ֖וֹת יְרוּשָׁלִָ֑ם כְּאָהֳלֵ֣י קֵדָ֔ר כִּירִיע֖וֹת שְׁלֹמֹֽה׃ אַלו־תִּרְא֨וּנִי֙ שֶׁאֲנִ֣י שְׁחַרְחֹ֔רֶת שֶׁשֱּׁזָפַ֖תְנִי הַשָּׁ֑מֶשׁ בְּנֵ֧י אִמִּ֣י נִֽחֲרוּ־בִ֗י שָׂמֻ֨נִי֙ נֹטֵרָ֣ה אֶת־הַכְּרָמִ֔ים כַּרְמִ֥י שֶׁלִּ֖י לֹ֥א נָטָֽרְתִּי׃ הַגִּ֣ידָה זלִּ֗י שֶׁ֤אָהֲבָה֙ נַפְשִׁ֔י אֵיכָ֣ה תִרְעֶ֔ה אֵיכָ֖ה תַּרְבִּ֣יץ בַּֽצָּהֳרָ֑יִם שַׁלָּמָ֤ה אֶֽהְיֶה֙ כְּעֹ֣טְיָ֔ה עַ֖ל עֶדְרֵ֥י חֲבֵרֶֽיךָ׃ אִםח־לֹ֤א תֵדְעִי֙ לָ֔ךְ הַיָּפָ֖ה בַּנָּשִׁ֑ים צְֽאִי־לָ֞ךְ בְּעִקְבֵ֣י הַצֹּ֗אן וּרְעִי֙ אֶת־גְּדִיֹּתַ֔יִךְ עַ֖ל מִשְׁכְּנ֥וֹת הָרֹעִֽים׃ ס לְסֻסָתִי֙ טבְּרִכְבֵ֣י פַרְעֹ֔ה דִּמִּיתִ֖יךְ רַעְיָתִֽי׃ נָאו֤וּ ילְחָיַ֨יִךְ֙ בַּתֹּרִ֔ים צַוָּארֵ֖ךְ בַּחֲרוּזִֽים׃ תּוֹרֵ֤י יאזָהָב֙ נַעֲשֶׂה־לָּ֔ךְ עִ֖ם נְקֻדּ֥וֹת הַכָּֽסֶף׃ עַדיב־שֶׁ֤הַמֶּ֨לֶךְ֙ בִּמְסִבּ֔וֹ נִרְדִּ֖י נָתַ֥ן רֵיחֽוֹ׃ צְר֨וֹר יגהַמֹּ֤ר ׀ דּוֹדִי֙ לִ֔י בֵּ֥ין שָׁדַ֖י יָלִֽין׃ אֶשְׁכֹּ֨ל ידהַכֹּ֤פֶר ׀ דּוֹדִי֙ לִ֔י בְּכַרְמֵ֖י עֵ֥ין גֶּֽדִי׃ ס הִנָּ֤ךְ טויָפָה֙ רַעְיָתִ֔י הִנָּ֥ךְ יָפָ֖ה עֵינַ֥יִךְ יוֹנִֽים׃ הִנְּךָ֨ טזיָפֶ֤ה דוֹדִי֙ אַ֣ף נָעִ֔ים אַף־עַרְשֵׂ֖נוּ רַעֲנָנָֽה׃ קֹר֤וֹת יזבָּתֵּ֨ינוּ֙ אֲרָזִ֔ים רחיטנו רַהִיטֵ֖נוּ בְּרוֹתִֽים׃ אֲנִי֙ אבחֲבַצֶּ֣לֶת הַשָּׁר֔וֹן שֽׁוֹשַׁנַּ֖ת הָעֲמָקִֽים׃ כְּשֽׁוֹשַׁנָּה֙ בבֵּ֣ין הַחוֹחִ֔ים כֵּ֥ן רַעְיָתִ֖י בֵּ֥ין הַבָּנֽוֹת׃ כְּתַפּ֨וּחַ֙ גבַּעֲצֵ֣י הַיַּ֔עַר כֵּ֥ן דּוֹדִ֖י בֵּ֣ין הַבָּנִ֑ים בְּצִלּוֹ֙ חִמַּ֣דְתִּי וְיָשַׁ֔בְתִּי וּפִרְי֖וֹ מָת֥וֹק לְחִכִּֽי׃ הֱבִיאַ֨נִי֙ דאֶל־בֵּ֣ית הַיָּ֔יִן וְדִגְל֥וֹ עָלַ֖י אַהֲבָֽה׃ סַמְּכ֨וּנִי֙ הבָּֽאֲשִׁישׁ֔וֹת רַפְּד֖וּנִי בַּתַּפּוּחִ֑ים כִּי־חוֹלַ֥ת אַהֲבָ֖ה אָֽנִי׃ שְׂמֹאלוֹ֙ ותַּ֣חַת לְרֹאשִׁ֔י וִימִינ֖וֹ תְּחַבְּקֵֽנִי׃ הִשְׁבַּ֨עְתִּי זאֶתְכֶ֜ם בְּנ֤וֹת יְרוּשָׁלִַ֨ם֙ בִּצְבָא֔וֹת א֖וֹ בְּאַיְל֣וֹת הַשָּׂדֶ֑ה אִם־תָּעִ֧ירוּ ׀ וְֽאִם־תְּעֽוֹרְר֛וּ אֶת־הָאַהֲבָ֖ה עַ֥ד שֶׁתֶּחְפָּֽץ׃ ס ק֣וֹל חדּוֹדִ֔י הִנֵּה־זֶ֖ה בָּ֑א מְדַלֵּג֙ עַל־הֶ֣הָרִ֔ים מְקַפֵּ֖ץ עַל־הַגְּבָעֽוֹת׃ דּוֹמֶ֤ה טדוֹדִי֙ לִצְבִ֔י א֖וֹ לְעֹ֣פֶר הָֽאַיָּלִ֑ים הִנֵּה־זֶ֤ה עוֹמֵד֙ אַחַ֣ר כָּתְלֵ֔נוּ מַשְׁגִּ֨יחַ֙ מִן־הַֽחֲלֹּנ֔וֹת מֵצִ֖יץ מִן־הַֽחֲרַכִּֽים׃ עָנָ֥ה ידוֹדִ֖י וְאָ֣מַר לִ֑י ק֥וּמִי לָ֛ךְ רַעְיָתִ֥י יָפָתִ֖י וּלְכִי־לָֽךְ׃ כִּֽייא־הִנֵּ֥ה הסתו הַסְּתָ֖יו עָבָ֑ר הַגֶּ֕שֶׁם חָלַ֖ף הָלַ֥ךְ לֽוֹ׃ הַנִּצָּנִים֙ יבנִרְא֣וּ בָאָ֔רֶץ עֵ֥ת הַזָּמִ֖יר הִגִּ֑יעַ וְק֥וֹל הַתּ֖וֹר נִשְׁמַ֥ע בְּאַרְצֵֽנוּ׃ הַתְּאֵנָה֙ יגחָֽנְטָ֣ה פַגֶּ֔יהָ וְהַגְּפָנִ֥ים ׀ סְמָדַ֖ר נָ֣תְנוּ רֵ֑יחַ ק֥וּמִי לכי לָ֛ךְ רַעְיָתִ֥י יָפָתִ֖י וּלְכִי־לָֽךְ׃ ס יוֹנָתִ֞י ידבְּחַגְוֵ֣י הַסֶּ֗לַע בְּסֵ֨תֶר֙ הַמַּדְרֵגָ֔ה הַרְאִ֨ינִי֙ אֶתּ־מַרְאַ֔יִךְ הַשְׁמִיעִ֖ינִי אֶת־קוֹלֵ֑ךְ כִּי־קוֹלֵ֥ךְ עָרֵ֖ב וּמַרְאֵ֥יךְ נָאוֶֽה׃ ס אֶֽחֱזוּטו־לָ֨נוּ֙ שֽׁוּעָלִ֔ים שֽׁוּעָלִ֥ים קְטַנִּ֖ים מְחַבְּלִ֣ים כְּרָמִ֑ים וּכְרָמֵ֖ינוּ סְמָדַֽר׃ דּוֹדִ֥י טזלִי֙ וַאֲנִ֣י ל֔וֹ הָרֹעֶ֖ה בַּשּׁוֹשַׁנִּֽים׃ עַ֤ד יזשֶׁיָּפ֨וּחַ֙ הַיּ֔וֹם וְנָ֖סוּ הַצְּלָלִ֑ים סֹב֩ דְּמֵה־לְךָ֨ דוֹדִ֜י לִצְבִ֗י א֛וֹ לְעֹ֥פֶר הָאַיָּלִ֖ים עַל־הָ֥רֵי בָֽתֶר׃ ס עַלגא־מִשְׁכָּבִי֙ בַּלֵּיל֔וֹת בִּקַּ֕שְׁתִּי אֵ֥ת שֶׁאָהֲבָ֖ה נַפְשִׁ֑י בִּקַּשְׁתִּ֖יו וְלֹ֥א מְצָאתִֽיו׃ אָק֨וּמָה בנָּ֜א וַאֲסוֹבְבָ֣ה בָעִ֗יר בַּשְּׁוָקִים֙ וּבָ֣רְחֹב֔וֹת אֲבַקְשָׁ֕ה אֵ֥ת שֶׁאָהֲבָ֖ה נַפְשִׁ֑י בִּקַּשְׁתִּ֖יו וְלֹ֥א מְצָאתִֽיו׃ מְצָא֨וּנִי֙ גהַשֹּׁ֣מְרִ֔ים הַסֹּבְבִ֖ים בָּעִ֑יר אֵ֛ת שֶׁאָהֲבָ֥ה נַפְשִׁ֖י רְאִיתֶֽם׃ כִּמְעַט֙ דשֶׁעָבַ֣רְתִּי מֵהֶ֔ם עַ֣ד שֶֽׁמָּצָ֔אתִי אֵ֥ת שֶׁאָהֲבָ֖ה נַפְשִׁ֑י אֲחַזְתִּיו֙ וְלֹ֣א אַרְפֶּ֔נּוּ עַד־שֶׁ֤הֲבֵיאתִיו֙ אֶל־בֵּ֣ית אִמִּ֔י וְאֶל־חֶ֖דֶר הוֹרָתִֽי׃ הִשְׁבַּ֨עְתִּי האֶתְכֶ֜ם בְּנ֤וֹת יְרוּשָׁלִַ֨ם֙ בִּצְבָא֔וֹת א֖וֹ בְּאַיְל֣וֹת הַשָּׂדֶ֑ה אִם־תָּעִ֧ירוּ ׀ וְֽאִם־תְּעֽוֹרְר֛וּ אֶת־הָאַהֲבָ֖ה עַ֥ד שֶׁתֶּחְפָּֽץ׃ ס מִ֣י וזֹ֗את עֹלָה֙ מִן־הַמִּדְבָּ֔ר כְּתִֽימֲר֖וֹת עָשָׁ֑ן מְקֻטֶּ֤רֶת מוֹר֙ וּלְבוֹנָ֔ה מִכֹּ֖ל אַבְקַ֥ת רוֹכֵֽל׃ הִנֵּ֗ה זמִטָּתוֹ֙ שֶׁלִּשְׁלֹמֹ֔ה שִׁשִּׁ֥ים גִּבֹּרִ֖ים סָבִ֣יב לָ֑הּ מִגִּבֹּרֵ֖י יִשְׂרָאֵֽל׃ כֻּלָּם֙ חאֲחֻ֣זֵי חֶ֔רֶב מְלֻמְּדֵ֖י מִלְחָמָ֑ה אִ֤ישׁ חַרְבּוֹ֙ עַל־יְרֵכ֔וֹ מִפַּ֖חַד בַּלֵּילּֽוֹת׃ ס אַפִּרְי֗וֹן טעָ֤שָׂה לוֹ֙ הַמֶּ֣לֶךְ שְׁלֹמֹ֔ה מֵעֲצֵ֖י הַלְּבָנֽוֹן׃ עַמּוּדָיו֙ יעָ֣שָׂה כֶ֔סֶף רְפִידָת֣וֹ זָהָ֔ב מֶרְכָּב֖וֹ אַרְגָּמָ֑ן תּוֹכוֹ֙ רָצ֣וּף אַהֲבָ֔ה מִבְּנ֖וֹת יְרוּשָׁלִָֽם׃ צְאֶ֧ינָה יא׀ וּֽרְאֶ֛ינָה בְּנ֥וֹת צִיּ֖וֹן בַּמֶּ֣לֶךְ שְׁלֹמֹ֑ה בָּעֲטָרָ֗ה שֶׁעִטְּרָה־לּ֤וֹ אִמּוֹ֙ בְּי֣וֹם חֲתֻנָּת֔וֹ וּבְי֖וֹם שִׂמְחַ֥ת לִבּֽוֹ׃ ס הִנָּ֨ךְ דאיָפָ֤ה רַעְיָתִי֙ הִנָּ֣ךְ יָפָ֔ה עֵינַ֣יִךְ יוֹנִ֔ים מִבַּ֖עַד לְצַמָּתֵ֑ךְ שַׂעְרֵךְ֙ כְּעֵ֣דֶר הָֽעִזִּ֔ים שֶׁגָּלְשׁ֖וּ מֵהַ֥ר גִּלְעָֽד׃ שִׁנַּ֨יִךְ֙ בכְּעֵ֣דֶר הַקְּצוּב֔וֹת שֶׁעָל֖וּ מִן־הָרַחְצָ֑ה שֶׁכֻּלָּם֙ מַתְאִימ֔וֹת וְשַׁכֻּלָ֖ה אֵ֥ין בָּהֶֽם׃ כְּח֤וּט גהַשָּׁנִי֙ שִׂפְתֹתַ֔יִךְ וּמִדְבָּרֵ֖יךְ נָאוֶ֑ה כְּפֶ֤לַח הָֽרִמּוֹן֙ רַקָּתֵ֔ךְ מִבַּ֖עַד לְצַמָּתֵֽךְ׃ כְּמִגְדַּ֤ל דדָּוִיד֙ צַוָּארֵ֔ךְ בָּנ֖וּי לְתַלְפִּיּ֑וֹת אֶ֤לֶף הַמָּגֵן֙ תָּל֣וּי עָלָ֔יו כֹּ֖ל שִׁלְטֵ֥י הַגִּבּוֹרִֽים׃ שְׁנֵ֥י השָׁדַ֛יִךְ כִּשְׁנֵ֥י עֳפָרִ֖ים תְּאוֹמֵ֣י צְבִיָּ֑ה הָרוֹעִ֖ים בַּשּׁוֹשַׁנִּֽים׃ עַ֤ד ושֶׁיָּפ֨וּחַ֙ הַיּ֔וֹם וְנָ֖סוּ הַצְּלָלִ֑ים אֵ֤לֶךְ לִי֙ אֶל־הַ֣ר הַמּ֔וֹר וְאֶל־גִּבְעַ֖ת הַלְּבוֹנָֽה׃ כֻּלָּ֤ךְ זיָפָה֙ רַעְיָתִ֔י וּמ֖וּם אֵ֥ין בָּֽךְ׃ ס אִתִּ֤י חמִלְּבָנוֹן֙ כַּלָּ֔ה אִתִּ֖י מִלְּבָנ֣וֹן תָּב֑וֹאִי תָּשׁ֣וּרִי ׀ מֵרֹ֣אשׁ אֲמָנָ֗ה מֵרֹ֤אשׁ שְׂנִיר֙ וְחֶרְמ֔וֹן מִמְּעֹנ֣וֹת אֲרָי֔וֹת מֵֽהַרְרֵ֖י נְמֵרִֽים׃ לִבַּבְתִּ֖נִי טאֲחֹתִ֣י כַלָּ֑ה לִבַּבְתִּ֨ינִי֙ באחד בְּאַחַ֣ת מֵעֵינַ֔יִךְ בְּאַחַ֥ד עֲנָ֖ק מִצַּוְּרֹנָֽיִךְ׃ מַהי־יָּפ֥וּ דֹדַ֖יִךְ אֲחֹתִ֣י כַלָּ֑ה מַה־טֹּ֤בוּ דֹדַ֨יִךְ֙ מִיַּ֔יִן וְרֵ֥יחַ שְׁמָנַ֖יִךְ מִכָּל־בְּשָׂמִֽים׃ נֹ֛פֶת יאתִּטֹּ֥פְנָה שִׂפְתוֹתַ֖יִךְ כַּלָּ֑ה דְּבַ֤שׁ וְחָלָב֙ תַּ֣חַת לְשׁוֹנֵ֔ךְ וְרֵ֥יחַ שַׂלְמֹתַ֖יִךְ כְּרֵ֥יחַ לְבָנֽוֹן׃ ס גַּ֥ן יב׀ נָע֖וּל אֲחֹתִ֣י כַלָּ֑ה גַּ֥ל נָע֖וּל מַעְיָ֥ן חָתֽוּם׃ שְׁלָחַ֨יִךְ֙ יגפַּרְדֵּ֣ס רִמּוֹנִ֔ים עִ֖ם פְּרִ֣י מְגָדִ֑ים כְּפָרִ֖ים עִם־נְרָדִֽים׃ נֵ֣רְדְּ יד׀ וְכַרְכֹּ֗ם קָנֶה֙ וְקִנָּמ֔וֹן עִ֖ם כָּל־עֲצֵ֣י לְבוֹנָ֑ה מֹ֚ר וַאֲהָל֔וֹת עִ֖ם כָּל־רָאשֵׁ֥י בְשָׂמִֽים׃ מַעְיַ֣ן טוגַּנִּ֔ים בְּאֵ֖ר מַ֣יִם חַיִּ֑ים וְנֹזְלִ֖ים מִן־לְבָנֽוֹן׃ ע֤וּרִי טזצָפוֹן֙ וּב֣וֹאִי תֵימָ֔ן הָפִ֥יחִי גַנִּ֖י יִזְּל֣וּ בְשָׂמָ֑יו יָבֹ֤א דוֹדִי֙ לְגַנּ֔וֹ וְיֹאכַ֖ל פְּרִ֥י מְגָדָֽיו׃ בָּ֣אתִי האלְגַנִּי֮ אֲחֹתִ֣י כַלָּה֒ אָרִ֤יתִי מוֹרִי֙ עִם־בְּשָׂמִ֔י אָכַ֤לְתִּי יַעְרִי֙ עִם־דִּבְשִׁ֔י שָׁתִ֥יתִי יֵינִ֖י עִם־חֲלָבִ֑י אִכְל֣וּ רֵעִ֔ים שְׁת֥וּ וְשִׁכְר֖וּ דּוֹדִֽים׃ ס אֲנִ֥י ביְשֵׁנָ֖ה וְלִבִּ֣י עֵ֑ר ק֣וֹל ׀ דּוֹדִ֣י דוֹפֵ֗ק פִּתְחִי־לִ֞י אֲחֹתִ֤י רַעְיָתִי֙ יוֹנָתִ֣י תַמָּתִ֔י שֶׁרֹּאשִׁי֙ נִמְלָא־טָ֔ל קְוֻּצּוֹתַ֖י רְסִ֥יסֵי לָֽיְלָה׃ פָּשַׁ֨טְתִּי֙ גאֶת־כֻּתָּנְתִּ֔י אֵיכָ֖כָה אֶלְבָּשֶׁ֑נָּה רָחַ֥צְתִּי אֶת־רַגְלַ֖י אֵיכָ֥כָה אֲטַנְּפֵֽם׃ דּוֹדִ֗י דשָׁלַ֤ח יָדוֹ֙ מִן־הַחֹ֔ר וּמֵעַ֖י הָמ֥וּ עָלָֽיו׃ קַ֥מְתִּֽי האֲנִ֖י לִפְתֹּ֣חַ לְדוֹדִ֑י וְיָדַ֣י נָֽטְפוּ־מ֗וֹר וְאֶצְבְּעֹתַי֙ מ֣וֹר עֹבֵ֔ר עַ֖ל כַּפּ֥וֹת הַמַּנְעֽוּל׃ פָּתַ֤חְתִּֽי ואֲנִי֙ לְדוֹדִ֔י וְדוֹדִ֖י חָמַ֣ק עָבָ֑ר נַפְשִׁי֙ יָֽצְאָ֣ה בְדַבְּר֔וֹ בִּקַּשְׁתִּ֨יהוּ֙ וְלֹ֣א מְצָאתִ֔יהוּ קְרָאתִ֖יו וְלֹ֥א עָנָֽנִי׃ מְצָאֻ֧נִי זהַשֹּׁמְרִ֛ים הַסֹּבְבִ֥ים בָּעִ֖יר הִכּ֣וּנִי פְצָע֑וּנִי נָשְׂא֤וּ אֶת־רְדִידִי֙ מֵֽעָלַ֔י שֹׁמְרֵ֖י הַחֹמֽוֹת׃ הִשְׁבַּ֥עְתִּי חאֶתְכֶ֖ם בְּנ֣וֹת יְרוּשָׁלִָ֑ם אִֽם־תִּמְצְאוּ֙ אֶת־דּוֹדִ֔י מַה־תַּגִּ֣ידוּ ל֔וֹ שֶׁחוֹלַ֥ת אַהֲבָ֖ה אָֽנִי׃ מַהט־דּוֹדֵ֣ךְ מִדּ֔וֹד הַיָּפָ֖ה בַּנָּשִׁ֑ים מַה־דּוֹדֵ֣ךְ מִדּ֔וֹד שֶׁכָּ֖כָה הִשְׁבַּעְתָּֽנוּ׃ דּוֹדִ֥י יצַח֙ וְאָד֔וֹם דָּג֖וּל מֵרְבָבָֽה׃ רֹאשׁ֖וֹ יאכֶּ֣תֶם פָּ֑ז קְוּצּוֹתָיו֙ תַּלְתַּלִּ֔ים שְׁחֹר֖וֹת כָּעוֹרֵֽב׃ עֵינָ֕יו יבכְּיוֹנִ֖ים עַל־אֲפִ֣יקֵי מָ֑יִם רֹֽחֲצוֹת֙ בֶּֽחָלָ֔ב יֹשְׁב֖וֹת עַל־מִלֵּֽאת׃ לְחָיָו֙ יגכַּעֲרוּגַ֣ת הַבֹּ֔שֶׂם מִגְדְּל֖וֹת מֶרְקָחִ֑ים שִׂפְתוֹתָיו֙ שֽׁוֹשַׁנִּ֔ים נֹטְפ֖וֹת מ֥וֹר עֹבֵֽר׃ יָדָיו֙ ידגְּלִילֵ֣י זָהָ֔ב מְמֻלָּאִ֖ים בַּתַּרְשִׁ֑ישׁ מֵעָיו֙ עֶ֣שֶׁת שֵׁ֔ן מְעֻלֶּ֖פֶת סַפִּירִֽים׃ שׁוֹקָיו֙ טועַמּ֣וּדֵי שֵׁ֔שׁ מְיֻסָּדִ֖ים עַל־אַדְנֵי־פָ֑ז מַרְאֵ֨הוּ֙ כַּלְּבָנ֔וֹן בָּח֖וּר כָּאֲרָזִֽים׃ חִכּוֹ֙ טזמַֽמְתַקִּ֔ים וְכֻלּ֖וֹ מַחֲּמַדִּ֑ים זֶ֤ה דוֹדִי֙ וְזֶ֣ה רֵעִ֔י בְּנ֖וֹת יְרוּשָׁלִָֽם׃ אָ֚נָה אוהָלַ֣ךְ דּוֹדֵ֔ךְ הַיָּפָ֖ה בַּנָּשִׁ֑ים אָ֚נָה פָּנָ֣ה דוֹדֵ֔ךְ וּנְבַקְשֶׁ֖נּוּ עִמָּֽךְ׃ דּוֹדִי֙ ביָרַ֣ד לְגַנּ֔וֹ לַעֲרוּג֖וֹת הַבֹּ֑שֶׂם לִרְעוֹת֙ בַּגַּנִּ֔ים וְלִלְקֹ֖ט שֽׁוֹשַׁנִּֽים׃ אֲנִ֤י גלְדוֹדִי֙ וְדוֹדִ֣י לִ֔י הָרֹעֶ֖ה בַּשׁוֹשַׁנִּֽים׃ ס יָפָ֨ה דאַ֤תְּ רַעְיָתִי֙ כְּתִרְצָ֔ה נָאוָ֖ה כִּירוּשָׁלִָ֑ם אֲיֻמָּ֖ה כַּנִּדְגָּלֽוֹת׃ הָסֵ֤בִּי העֵינַ֨יִךְ֙ מִנֶּגְדִּ֔י שֶׁ֥הֵ֖ם הִרְהִיבֻ֑נִי שַׂעְרֵךְ֙ כְּעֵ֣דֶר הָֽעִזִּ֔ים שֶׁגָּלְשׁ֖וּ מִן־הַגִּלְעָֽד׃ שִׁנַּ֨יִךְ֙ וכְּעֵ֣דֶר הָֽרְחֵלִ֔ים שֶׁעָל֖וּ מִן־הָרַחְצָ֑ה שֶׁכֻּלָּם֙ מַתְאִימ֔וֹת וְשַׁכֻּלָ֖ה אֵ֥ין בָּהֶֽם׃ כְּפֶ֤לַח זהָרִמּוֹן֙ רַקָּתֵ֔ךְ מִבַּ֖עַד לְצַמָּתֵֽךְ׃ שִׁשִּׁ֥ים חהֵ֨מָּה֙ מְּלָכ֔וֹת וּשְׁמֹנִ֖ים פִּֽילַגְשִׁ֑ים וַעֲלָמ֖וֹת אֵ֥ין מִסְפָּֽר׃ אַחַ֥ת טהִיא֙ יוֹנָתִ֣י תַמָּתִ֔י אַחַ֥ת הִיא֙ לְאִמָּ֔הּ בָּרָ֥ה הִ֖יא לְיֽוֹלַדְתָּ֑הּ רָא֤וּהָ בָנוֹת֙ וַֽיְאַשְּׁר֔וּהָ מְלָכ֥וֹת וּפִֽילַגְשִׁ֖ים וַֽיְהַלְלֽוּהָ׃ ס מִיי־זֹ֥את הַנִּשְׁקָפָ֖ה כְּמוֹ־שָׁ֑חַר יָפָ֣ה כַלְּבָנָ֗ה בָּרָה֙ כַּֽחַמָּ֔ה אֲיֻמָּ֖ה כַּנִּדְגָּלֽוֹת׃ ס אֶליא־גִּנַּ֤ת אֱגוֹז֙ יָרַ֔דְתִּי לִרְא֖וֹת בְּאִבֵּ֣י הַנָּ֑חַל לִרְאוֹת֙ הֲפָֽרְחָ֣ה הַגֶּ֔פֶן הֵנֵ֖צוּ הָרִמֹּנִֽים׃ לֹ֣א יביָדַ֔עְתִּי נַפְשִׁ֣י שָׂמַ֔תְנִי מַרְכְּב֖וֹת עַמִּי ־ נָדִֽיב׃ שׁ֤וּבִי זאשׁ֨וּבִי֙ הַשּׁ֣וּלַמִּ֔ית שׁ֥וּבִי שׁ֖וּבִי וְנֶחֱזֶה־בָּ֑ךְ מַֽה־תֶּחֱזוּ֙ בַּשּׁ֣וּלַמִּ֔ית כִּמְחֹלַ֖ת הַֽמַּחֲנָֽיִם׃ מַהב־יָּפ֧וּ פְעָמַ֛יִךְ בַּנְּעָלִ֖ים בַּת־נָדִ֑יב חַמּוּקֵ֣י יְרֵכַ֔יִךְ כְּמ֣וֹ חֲלָאִ֔ים מַעֲשֵׂ֖ה יְדֵ֥י אָמָּֽן׃ שָׁרְרֵךְ֙ גאַגַּ֣ן הַסַּ֔הַר אַל־יֶחְסַ֖ר הַמָּ֑זֶג בִּטְנֵךְ֙ עֲרֵמַ֣ת חִטִּ֔ים סוּגָ֖ה בַּשּׁוֹשַׁנִּֽים׃ שְׁנֵ֥י דשָׁדַ֛יִךְ כִּשְׁנֵ֥י עֳפָרִ֖ים תָּאֳמֵ֥י צְבִיָּֽה׃ צַוָּארֵ֖ךְ הכְּמִגְדַּ֣ל הַשֵּׁ֑ן עֵינַ֜יִךְ בְּרֵכ֣וֹת בְּחֶשְׁבּ֗וֹן עַל־שַׁ֨עַר֙ בַּת־רַבִּ֔ים אַפֵּךְ֙ כְּמִגְדַּ֣ל הַלְּבָנ֔וֹן צוֹפֶ֖ה פְּנֵ֥י דַמָּֽשֶׂק׃ רֹאשֵׁ֤ךְ ועָלַ֨יִךְ֙ כַּכַּרְמֶ֔ל וְדַלַּ֥ת רֹאשֵׁ֖ךְ כָּאַרְגָּמָ֑ן מֶ֖לֶךְ אָס֥וּר בָּרְהָטִֽים׃ מַהז־יָּפִית֙ וּמַה־נָּעַ֔מְתְּ אַהֲבָ֖ה בַּתַּֽעֲנוּגִֽים׃ זֹ֤את חקֽוֹמָתֵךְ֙ דָּֽמְתָ֣ה לְתָמָ֔ר וְשָׁדַ֖יִךְ לְאַשְׁכֹּלֽוֹת׃ אָמַ֨רְתִּי֙ טאֶעֱלֶ֣ה בְתָמָ֔ר אֹֽחֲזָ֖ה בְּסַנְסִנָּ֑יו וְיִֽהְיוּ־נָ֤א שָׁדַ֨יִךְ֙ כְּאֶשְׁכְּל֣וֹת הַגֶּ֔פֶן וְרֵ֥יחַ אַפֵּ֖ךְ כַּתַּפּוּחִֽים׃ וְחִכֵּ֕ךְ יכְּיֵ֥ין הַטּ֛וֹב הוֹלֵ֥ךְ לְדוֹדִ֖י לְמֵישָׁרִ֑ים דּוֹבֵ֖ב שִׂפְתֵ֥י יְשֵׁנִֽים׃ אֲנִ֣י יאלְדוֹדִ֔י וְעָלַ֖י תְּשׁוּקָתֽוֹ׃ ס לְכָ֤ה יבדוֹדִי֙ נֵצֵ֣א הַשָּׂדֶ֔ה נָלִ֖ינָה בַּכְּפָרִֽים׃ נַשְׁכִּ֨ימָה֙ יגלַכְּרָמִ֔ים נִרְאֶ֞ה אִם פָּֽרְחָ֤ה הַגֶּ֨פֶן֙ פִּתַּ֣ח הַסְּמָדַ֔ר הֵנֵ֖צוּ הָרִמּוֹנִ֑ים שָׁ֛ם אֶתֵּ֥ן אֶת־דֹּדַ֖י לָֽךְ׃ הַֽדּוּדָאִ֣ים ידנָֽתְנוּ־רֵ֗יחַ וְעַל־פְּתָחֵ֨ינוּ֙ כָּל־מְגָדִ֔ים חֲדָשִׁ֖ים גַּם־יְשָׁנִ֑ים דּוֹדִ֖י צָפַ֥נְתִּי לָֽךְ׃ מִ֤י חאיִתֶּנְךָ֙ כְּאָ֣ח לִ֔י יוֹנֵ֖ק שְׁדֵ֣י אִמִּ֑י אֶֽמְצָאֲךָ֤ בַחוּץ֙ אֶשָׁ֣קְךָ֔ גַּ֖ם לֹא־יָב֥וּזוּ לִֽי׃ אֶנְהָֽגֲךָ֗ באֲבִֽיאֲךָ֛ אֶל־בֵּ֥ית אִמִּ֖י תְּלַמְּדֵ֑נִי אַשְׁקְךָ֙ מִיַּ֣יִן הָרֶ֔קַח מֵעֲסִ֖יס רִמֹּנִֽי׃ שְׂמֹאלוֹ֙ גתַּ֣חַת רֹאשִׁ֔י וִֽימִינ֖וֹ תְּחַבְּקֵֽנִי׃ הִשְׁבַּ֥עְתִּי דאֶתְכֶ֖ם בְּנ֣וֹת יְרוּשָׁלִָ֑ם מַה־תָּעִ֧ירוּ ׀ וּֽמַה־תְּעֹֽרְר֛וּ אֶת־הָאַהֲבָ֖ה עַ֥ד שֶׁתֶּחְפָּֽץ׃ ס מִ֣י הזֹ֗את עֹלָה֙ מִן־הַמִּדְבָּ֔ר מִתְרַפֶּ֖קֶת עַל־דּוֹדָ֑הּ תַּ֤חַת הַתַּפּ֨וּחַ֙ עֽוֹרַרְתִּ֔יךָ שָׁ֚מָּה חִבְּלַ֣תְךָ אִמֶּ֔ךָ שָׁ֖מָּה חִבְּלָ֥ה יְלָדַֽתְךָ׃ שִׂימֵ֨נִי וכַֽחוֹתָ֜ם עַל־לִבֶּ֗ךָ כַּֽחוֹתָם֙ עַל־זְרוֹעֶ֔ךָ כִּֽי־עַזָּ֤ה כַמָּ֨וֶת֙ אַהֲבָ֔ה קָשָׁ֥ה כִשְׁא֖וֹל קִנְאָ֑ה רְשָׁפֶ֕יהָ רִשְׁפֵּ֕י אֵ֖שׁ שַׁלְהֶ֥בֶתְיָֽה׃ מַ֣יִם זרַבִּ֗ים לֹ֤א יֽוּכְלוּ֙ לְכַבּ֣וֹת אֶת־הָֽאַהֲבָ֔ה וּנְהָר֖וֹת לֹ֣א יִשְׁטְפ֑וּהָ אִם־יִתֵּ֨ן אִ֜ישׁ אֶת־כָּל־ה֤וֹן בֵּיתוֹ֙ בָּאַהֲבָ֔ה בּ֖וֹז יָב֥וּזוּ לֽוֹ׃ ס אָח֥וֹת חלָ֨נוּ֙ קְטַנָּ֔ה וְשָׁדַ֖יִם אֵ֣ין לָ֑הּ מַֽה־נַּעֲשֶׂה֙ לַאֲחֹתֵ֔נוּ בַּיּ֖וֹם שֶׁיְּדֻבַּר־בָּֽהּ׃ אִםט־חוֹמָ֣ה הִ֔יא נִבְנֶ֥ה עָלֶ֖יהָ טִ֣ירַת כָּ֑סֶף וְאִם־דֶּ֣לֶת הִ֔יא נָצ֥וּר עָלֶ֖יהָ ל֥וּחַ אָֽרֶז׃ אֲנִ֣י יחוֹמָ֔ה וְשָׁדַ֖י כַּמִּגְדָּל֑וֹת אָ֛ז הָיִ֥יתִי בְעֵינָ֖יו כְּמוֹצְאֵ֥ת שָׁלֽוֹם׃ פ
כֶּ֣רֶם יאהָיָ֤ה לִשְׁלֹמֹה֙ בְּבַ֣עַל הָמ֔וֹן נָתַ֥ן אֶת־הַכֶּ֖רֶם לַנֹּטְרִ֑ים אִ֛ישׁ יָבִ֥א בְּפִרְי֖וֹ אֶ֥לֶף כָּֽסֶף׃ כָּרְמִ֥י יבשֶׁלִּ֖י לְפָנָ֑י הָאֶ֤לֶף לְךָ֙ שְׁלֹמֹ֔ה וּמָאתַ֖יִם לְנֹטְרִ֥ים אֶת־פִּרְיֽוֹ׃ הַיוֹשֶׁ֣בֶת יגבַּגַּנִּ֗ים חֲבֵרִ֛ים מַקְשִׁיבִ֥ים לְקוֹלֵ֖ךְ הַשְׁמִיעִֽינִי׃ בְּרַ֣ח יד׀ דּוֹדִ֗י וּֽדְמֵה־לְךָ֤ לִצְבִי֙ א֚וֹ לְעֹ֣פֶר הָֽאַיָּלִ֔ים עַ֖ל הָרֵ֥י בְשָׂמִֽים׃

A1 Vőlegény és Menyasszony benső szerelme.Énekek1 éneke, melly Salamontól szereztetett. Csókoljon2 meg engem az ő szájának csókjaival : mert a te szerelmeid jobbak a bornál. A3 te drága kenetid jók illatozásra ; a te neved elterjedett, mint a drága kenet ; azért szeretnek téged a leányzók. Vonj4 engemet, és te utánnad futunk ! Mikor béviszen engem a Király az ő ágyasházába ; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmidet, mellyek jobbak a bornál : igazságot beszélnek, a kik téged szeretnek. Fekete5 vagyok, de szép vagyok Jérusálem leányai : hasonlatos vagyok a sátorban lakozó Kédárénusokhoz, de a Salamon sátroában lakozókhoz is hasonlatos vagyok. Ne6 nézzetek engem, hogy én feketeszinű vagyok, hogy a nap sütött engemet : hogy az én atyámnak fijai ellenem megharagudván, idegen szőlőknek őrizőjévé tettek engemet, hogy a magam szőlőjét nem őriztem. Mond7 meg nékem, te, kit az én lelkem szeret, hol legelteted, és hol nyugotod a te juhaidat délben : mert miért vonnám fel sátoromat a te társaidnak juhaiknál ? Mivelhogy8 nem tudod, óh asszonyok között legszebb  ! jöjj ki, ne kövesd annak a nyájnak nyomdokát, és örizzed a te kecskéidet a pásztoroknak sátoraik akörül. A9 Faraó szekereiben való lovakhoz hasonlítlak tégedet én Mátkám. Szépek10 a te orczáid, mintegy drágaköveknek rendivel, a te nayakad ékes aranyalánczokkal. Aranyékességet11 csinálunk tenéked, ezüstből csinált gyöngyökkel. Mikor12 a Király én mellettem ül, nárdusnak jóillatja származik ő tőle.. Ollyan13 az én Szerelmesem nékem mint egy kötés mirha, melly az én kebeleim között hál. Mint14 az Engedi szőlőiben a cziprus, ollyan nékem az én szerelmesem ! Ímé15 szép vagy én Mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid ollyanok mint a galamboknak szemeik. Ímé16 te is szép vagy én Szerelmesem, és gyönyörűséges vagy és a mi nyoszolyánk zöldellő. A17 mi házainknak gerendási czédrusfákból valók, és a mi mulatóhelyeink cziprusokból. A2 Menyasszony vágyódása a Vőlegényhez.Én1 Sáronnak rózsája vagyok és gyöngyvirág. Mint2 a liliom a tövisek között : ollyan az én Mátkám a leányok között. Mint3 az almafa az erőnek fái közuött : Ollyan az én Szerelmesem az ifjak között. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni : mert az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. Béviszen4 engemet a lakodalomnak helyére, és zászló helyett vagyon ő nála az én hozzám való szerelme. Erősítsetek5 engemet borral, és jóillatú almákkal tápláljatok, mert beteg vagyok a szerelem miatt. Az6 ő balkeze az én fejem alatt vagyon, és jobbkezével megölelt engemet. Kénszerítlek7 titeket, Jérusálemnek leányai, a vadkecskékre, és a mezőnek szarvasaira ; fel ne költsétek és fel ne serkentsétek az én szerelmemet, a míg akarja. Az8 én Szerelmesemnek szavát hallom, ímé ő, ímhol jő, sietvén ím ez hegyeken, vígadozván ím ez halmokon ! Hasonlatos9 az én Szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fijához, ímé ő áll a mi falunkon túl, néz az ablakokról, és mutogatja magát a rostélyokról. Szólván10 az én Szerelmesem nékem, monda : Kelj fel én Mátkám., én szépem és jöszte. Mert11 ímé a tél elmult, az eső elmult és elment. Szép12 virágok látatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön. A13 figefa megérlelte első gyümölcsét, és a virágzó szőlők jóillatot adnak ; kelj fel én Mátkám, én szépem, és jöjj hozzám ! Én14 Galambom, ki lakozol ímé e kősziklának hasadékiban, és a magas kőszálnak hasadékában, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljama a te szódat ; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekintetes ékes ! Fogjátok15 meg nekünk a rókákat, a rókafijakat, kik a szőlőket elpusztítják ; mert a mi szőlőink virágokban vagynak. Az16 én Szerelmesem enyim, és is övé vagyok, ki a liliomok között legeltet. Míglen17 megjelenik ama nap és ez árnyékok elmulnak ; térj meg, és hasonló légy én Szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fijához, kik lakoznak a Béther hegyein. A3 Menyasszony hűsége.Az1 én ágyasházamban éjjel leresvén azt, kit szeret az én lelkem, keresvén őtet, mikor meg nem találtam volna, mondék : Immár2 felkelek, és eljárom a várost, a szorosakon, és az utczákon keresem azt, kit szeret az én lelkem ; de keresvén őtet nem találám meg. Megtalálván3 engemet az őrizúkm kik a várost kerülik vala, mondék nékik : Láttátok é azt, kit az én lelkem szeret ? Alig4 mentem vala el azoktól, mikor megtalálám azt, kit az én lelkem szeret : megragadám őtet, hogy el ne bocsátanám ; mígnem bévinném őtet az én anyámnak házába, és az én szülőmnek ágyasházába. Kénszerítelek5 titeket, Jérusálemnek leányai, a vadkecskékre, és a mezőnek szarvasaira, fel ne költsétek és fel ne serkentsétek az én szerelmemet valamíg ő akarja. A Vőlegény dicsősége.Kicsoda6 amaz, ki feljő a pusztából, mint a mirhának, tömjénnek, és a Patikáriusnak minden jóillatú porának füstinek oszlopa ? Ímé7 ez a Salamonnak ágya, melly körül vagynak az Izráelnek erősei közzűl hatvan erős férjfiak ! Mindnyájan8 fegyverfogók, a hadakozásban bölcsek, kinek-kinek oldalán fegyvere, az éjszakának félelme ellen. A9 hálóágy, mellyet csinált magának Salamon Király a Libánus fáiból. Mellynek10 oszlopait ezüstből csinálta, ágyát aranyból, leplét bársonyból, mellynek belső része mintegy megpádimentomoztatott szeretettel a Jérusálemnek leányitól megékesíttetett. Jöjjetek11 ki, és nézzétek Sionnak leányai Salamon Királyt a koronában, mellyet szerzett néki az ő annya, az ő Mátkája eljegyzésének napjára, és az ő szíve vígasságának napjára. A4 Menyasszony jelességei.Ímé1 szép vagy én Mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid ollyanok mint a galambok szemei a te hajadon kivül : a te hajad hasonlatos a kecskéknek nyájához, mellyek a Gileád hegyéről lenyírik a füvet. A2 te fogaid hasonlatosak a szépen megnyiretett juhoknak seregéhez, mellyek a feredőből feljönnek, mellyek mindkettősőket ellenek, és nincsenek azok között meddő. Mint3 a vers czérna a te ajakid ollyanok, és a te beszéded ékes : mint a pomagránátnak darabja, ollyan a te két vakszemed a te hajadnak fonatékja között. Hasonló4 a te nyakad a Dávid tornyához, melly építtetett fegyveres háznak, mellyben ezer paizsok fügesztettek fel, mind az erős vitézeknek paizsai. A5 te két emlőd hasonló a vadkecskének kettős fijához, mellyek a liliomok között legelnek. Míg6 eljő ama nap, és elmulnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és tömjénnek halmára. Mindenestől7 szép vagy én Mátkám, és semmi szeplő nincsen te benned ! Én8 velem a Libánusról óh én Jegyesem, és velem a Libánusról eljöjj, nézz az Amanának hegyéről, a Sénirnek és Hermonnak tetejéről, az oroszlánoknak barlangjokból, a párduczoknak hegyéről. Megsebesítetted9 az én szívemet én Hugom, én Jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadon való egy aranylánczczal ! Melly10 igen szépek a te szerelmeid én Hugom, én Jegyesem ; melly igen jók a te szerelmeid ! jobbak a bornál, és a te keneteidnek illatja, drágább minden fűszerszámoknál ! Színméz11 csepeg a te ajakidról, óh én Jegyesem, méz és téj vagyon a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illajta, mint a Libánusnak illatja. Ollyan12 vagy mint a bérekesztett kert, én Hugom, én Jegyesem ! mint a béfoglaltatott forrás, és pecsételtetett kútfő ! A13 te csemetéid pomagránátnak, ugymint almás kertnek csemetéi, édes gyümölcsökkel egybe, cziprusok nárdusokkal egybe. Nárdus14 és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, mindenféle temjéntermő fákkal, mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal. Óh15 kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, mellyek folynak a Libánusról ; Serkenj16 fel északi szél, és jöjj el déliszél, fújj az én kertemre, hogy folyjanak annak drága illatú szerszámai, jöjjön el az én Szerelmesem, az ő kertébe, és egye annak gyönyörűséges gyümölcsét.. A5 Menyasszony jelességei.Bémenvén1 az én kertembe, én Hugom, én Jegyesem. leszedem az én mirhámat, az én drága fűszerszámommal, eszem sz én lépesmézemet az én mézemmel, iszom az én boromat az én tejemmel ; Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmeseim ! A Menyasszony hallja a Vőlegény szavát, panaszolja tőle való elválasztatását és dicséri szépségét.Én2 elaludtam vala, jóllehet lelkemben vigyázok vala, és ímé az én szerelmesemnek szava, ki zörget vala mondván : Nyisd meg nékem szerelmes Hugom, én Mátkám, én Galambom, én Tökéletesem ; mert az én fejem megrakodott harmattal, az én hajam az éjszakának harmatjával ! Felelek3 én : Levetettem ruhámat, hogyhogy öltözhetném fel ? Megmostam lábaimat, mimódon keverném azokat a porba. Az4 én szerelmesem kezét benyujtjá az ajtónak hasadékán, és az én belső részeim megindulának én bennem. Felkelék5 én, hogy az én Szerelmesemnek megnyitnám, és az én kezeimről mirha csepeg vala, és az én ujjaimról választott drága mirha, melly az ajtónak zárát elfolyta vala. Megnyitám6 az én Szerelmesemnek : de az én Szerelmesem elmenvén elvonta magát ; az én lelkem megindult vala a vele való beszédem miatt, kereém őtet, de nem találám meg, kiáltám őtet, de nem felele nékem ! Megtalálának7 engem az őrizők, kik a várost kerülik, emgverének engem, megsebesítének engem, elvevék az én fedelemet tőlem a kőfalnak őrizői. Kénszerítelek8 titeket Jérusálemnek leányai, ha megtaláljátok az én Szerelmesemet, mit mondatok néki ? Ezt : hogy én a szerelem miatt beteg vagyok ! Micsoda9 vagyon a te Szerelmesedben, egyéb szerelmesek felett óh asszonyoknak szépe ? micsoda vagyon a te szerelmesedben, egyéb szerelmesek felett, hogy minket illyen igen kénszerítesz ? Az10 én szerelmesem fejér és piros, tízezernél szebb. Az11 ő feje mint a választott drága megtisztíttatott arany, fodor haja, fekete mint a hollónak. Az12 ő szemei mint a vízfolyás mellett való galamboknak szemei, mellyek téjben mosattak meg, mintha bé foglalták volna. Az13 ő orczái hasonlatosok a drága füveknek táblájához, a felnevekedett szép plántákhoz, az ő ajakai a liliomhoz hasonlók, mellyekről drága olaj foly. Az14 ő kezében vagynak aranygyűrük, mellyekbe foglaltattak hiaczintusszínű drágakövek : az ő hasa ollyan mint a zafirral megrakott elefánttetemnek fejérsége. Az15 ő szárai mint a tiszta arany fundamentomon álló márványkőből csinált oszlopok ; az ő tekinteti mint a Libánusé ; tetszetes mint a czédrusfa. Az16 ő inye édességes, és ő mindenestől fogva kívánatos ! Ez az én Szerelmesem és ez az én Barátom, óh Jérusálemnek leányai ! Hová17 ment a te Szerelmesed, óh asszyonyoknak szépe ? hová fordult a te Szerelmesed, hogy keressük őtet te veled együtt ? Az18 én Szerelmesem elment az ő kertébe, a drága füveknek táblái közzé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen. Én19 az én Szerelmesemé vagyok, és az én Szerelmesem enyim, ki a liliomok között legeltet. Az6 újra egyesülés öröme.Szép1 vagy én Mátkám, mint Tirsa városa, ékes vagy, mint Jérusálem, rettenetes, mint a zászlós tábor. Nézz2 én reám a te szemeiddel ellenembe, hogy azok engemet megvidámítsanak.A te hajad ollyan, mint a kecskék seregének gyapja, mellyek Gileádról lenyírik a füvet. A3 te fogaid hasonlatosok a juhok nyájához, mellyek feljőnek a vízből, mellyek mindkettősöket ellenek, és meddő azok között nincsen. Mint4 a pomagránát darabja a te két vakszemed, a te béfont hajaid között. Ha5 hatvan Királynéasszony volna is, és nyolczvan ágyas és számtalan leányzók : Az6 én egyetlenegy Galambomat, az én Tökéletesemet, ki az ő annyának egyetlenegye, az ő annyának szerelmese, mihelyt a leányok meglátják, boldognak mondják őtet a Királynéasszonyok és az ágyasok és dícsérik őtet, mondván : Kicsoda7 amaz, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép mint a hold, tiszta mint a nap, rettenetes mint a zászlós tábor ? A8 megtisztíttatott kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek szép zöldségét látnám ; hogy megnézném ha virágoznék a szőlő, és a pomagránátfák kifakadtak ? Nem9 néztem vala még mind azokat meg, az én elmém ültete engemet az én engedelmes népemnek szekerébe. Térj10 meg, térj meg, óh Sulamitból való ! térj meg, térj meg, hogy nézzünk tégedet ! Mit néztek a Sulamitban ? mint egy tábori seregnek rendit ! A7 Vőlegény és Menyasszony párbeszéde.Óh1 melly szépek a te lábaid a sarukban, óh Fejedelem leánya ! A te tomporodnak kerületei ollyanok, mint a mesterember kezétől csináltatott kösöntyűk ; A2 te köldököd mint a szép kerekded csésze, melly soha nem szűkölködik nedvesség nélkül ; a te hasad mint a liliomokkal megkeríttetett gabonaasztag. A3 te két emlőd ollyan mint a vadkecskének kettős fijai. A4 te nyakad mint az elefánttetemből csinált torony ; a te szemeid mint az Esbonbeli halastók, a sok népű kapunál ; a te orrod hasonlatos a Libánus tornyához, melly néz Damaskus felé. A5 mi a te fejedre tétetett, hasonló a Kármelhez, és a te hajad fonatékja ollyan mint a szederjes bársony : akármelly Király is megköttetnék az ő járásiban ! Melly6 igen szép vagy és melly ékes, oh én gyönyörűséges Szerelmem ! A7 te magasságod hasonlatos a pálmafához, és a te emlőid a szőlőgerézdekhez. Azt8 mondám : Felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait : és lésznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának. És9 a te ínyed mint a jóillatú bor, melly gyönyörűségesen és egyenesen mozog, melly miatt az aluvóknak ajakaik is szólnak. Én10 az én Szerelmesemé vagyok, és engemet kíván ő ! Nó,11 én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, mulassunk a falukban. Felkelvén12 menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, ha virágzik a szőlő, ha kimutatta magát a szőlőszem, ha kifakadtak a pomagránátfák : ott közlöm az én szerelmimet veled. A13 mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vagynak minden drágalátos gyümölcsök, ók és ujak, mellyeket óh én Szerelmesem, néked megtartottam ! Az8 örökre egyesültek hűsége.Vajha1 lennél nékem én atyámfia, hogy szopnád az én anyámnak emlőjét, hogy téged kivűl találván megcsókolnálak ; én is nem utáltatnám meg : Elvinnélek2 és bévinnélek tégedet az én anyámnak házába, ki engemet tanít : adnék néked drágafűvel megcsinált bort, és pomagránátnak levét ; Az3 ő balkeze lészen az én fejem alatt, és jobbkezével megölel engemet. Kénszer1tlek4 titeket, Jérusálemnek leányai, mondjátok meg, miért költenétek és miért serkentenétek fel az én szerelmemet, mígnem ő akarja ? Kicsoda5 ez a ki feljő a pusztából, ki az ő szerelmeséhez támaszkodott ? Az almafa alatt költöttelek fel tégedet, ott fogadott tégedet a te anyád, ott fogadott a ki téged szült ! Tégy6 engemet mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy bélyeget a te karodra : mert erős a szeretet mint a halál, kemény, mint a koporsó, a buzgó szerelem, annak szenei tűzesek, mint a sebes láng. Sok7 vizek el nem olthatnák e szeretetet ; a folyóvizek is nem boríthatnák azt el : ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt. Kicsiny8 Hugunk vagyon nékünk, kinek nincsen még emlője ; mit cselekedjünk a mi Hugunk felől a napon, melyen arról szót tesznek. Mikor9 kőfalt kell épitenünk, épitsünk azon ezüstből palotát ; ha pedig ajtót csinálunk, csináljuk azt czédrus deszkákból. Mikor10 én ollyan lészek mint a kőfal, és az én emlőim, mint a tornyok ; akkor ő előtte békességet nyerek. Szőlője11 volt Salamonnak kövér helyén, adja az ő szőlőjét a pásztoroknak, kiki azok közzűl annak gyümölcséért hoz ezer-ezer ezüst siklust. Az12 én szőlőmre, melly én reám néz, nékem gondom lészen : az ezer siklusok Salamon, tiéid legyenek, a kétszáz siklusok annak gyümölcsének őrizőié. Óh13 te, ki lakozol a kertekben ! A te társaidnak, kik a te szódra figyelmeznek ; hirdess engemet ! Jöjj14 hozzán én Szerelmesem, és légy hasonlatos a vadkecskéhez, vagy a szarvasnak fijához, a drága fűveknek hegyein !