סֵפֶר צְפַנְיָה
דְּבַראא־יְהוָ֣ה ׀ אֲשֶׁ֣ר הָיָ֗ה אֶל־צְפַנְיָה֙ בֶּן־כּוּשִׁ֣י בֶן־גְּדַלְיָ֔ה בֶּן־אֲמַרְיָ֖ה בֶּן־חִזְקִיָּ֑ה בִּימֵ֛י יֹאשִׁיָּ֥הוּ בֶן־אָמ֖וֹן מֶ֥לֶךְ יְהוּדָֽה׃ אָסֹ֨ף באָסֵ֜ף כֹּ֗ל מֵעַ֛ל פְּנֵ֥י הָאֲדָמָ֖ה נְאֻם־יְהוָֽה׃ אָסֵ֨ף גאָדָ֜ם וּבְהֵמָ֗ה אָסֵ֤ף עוֹף־הַשָּׁמַ֨יִם֙ וּדְגֵ֣י הַיָּ֔ם וְהַמַּכְשֵׁל֖וֹת אֶת־הָרְשָׁעִ֑ים וְהִכְרַתִּ֣י אֶת־הָאָדָ֗ם מֵעַ֛ל פְּנֵ֥י הָאֲדָמָ֖ה נְאֻם־יְהוָֽה׃ וְנָטִ֤יתִי דיָדִי֙ עַל־יְהוּדָ֔ה וְעַ֖ל כָּל־יוֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִָ֑ם וְהִכְרַתִּ֞י מִן־הַמָּק֤וֹם הַזֶּה֙ אֶת־שְׁאָ֣ר הַבַּ֔עַל אֶת־שֵׁ֥ם הַכְּמָרִ֖ים עִם־הַכֹּהֲנִֽים׃ וְאֶתה־הַמִּשְׁתַּחֲוִ֥ים עַל־הַגַּגּ֖וֹת לִצְבָ֣א הַשָּׁמָ֑יִם וְאֶת־הַמִּֽשְׁתַּחֲוִים֙ הַנִּשְׁבָּעִ֣ים לַֽיהוָ֔ה וְהַנִּשְׁבָּעִ֖ים בְּמַלְכָּֽם׃ וְאֶתו־הַנְּסוֹגִ֖ים מֵאַחֲרֵ֣י יְהוָ֑ה וַאֲשֶׁ֛ר לֹֽא־בִקְשׁ֥וּ אֶת־יְהוָ֖ה וְלֹ֥א דְרָשֻֽׁהוּ׃ הַ֕ס זמִפְּנֵ֖י אֲדֹנָ֣י יְהוִ֑ה כִּ֤י קָרוֹב֙ י֣וֹם יְהוָ֔ה כִּֽי־הֵכִ֧ין יְהוָ֛ה זֶ֖בַח הִקְדִּ֥ישׁ קְרֻאָֽיו׃ וְהָיָ֗ה חבְּיוֹם֙ זֶ֣בַח יְהוָ֔ה וּפָקַדְתִּ֥י עַל־הַשָּׂרִ֖ים וְעַל־בְּנֵ֣י הַמֶּ֑לֶךְ וְעַ֥ל כָּל־הַלֹּבְשִׁ֖ים מַלְבּ֥וּשׁ נָכְרִֽי׃ וּפָקַדְתִּ֗י טעַ֧ל כָּל־הַדּוֹלֵ֛ג עַל־הַמִּפְתָּ֖ן בַּיּ֣וֹם הַה֑וּא הַֽמְמַלְאִ֛ים בֵּ֥ית אֲדֹנֵיהֶ֖ם חָמָ֥ס וּמִרְמָֽה׃ ס         וְהָיָה֩ יבַיּ֨וֹם הַה֜וּא נְאֻם־יְהוָ֗ה ק֤וֹל צְעָקָה֙ מִשַּׁ֣עַר הַדָּגִ֔ים וִֽילָלָ֖ה מִן־הַמִּשְׁנֶ֑ה וְשֶׁ֥בֶר גָּד֖וֹל מֵהַגְּבָעֽוֹת׃ הֵילִ֖ילוּ יאיֹשְׁבֵ֣י הַמַּכְתֵּ֑שׁ כִּ֤י נִדְמָה֙ כָּל־עַ֣ם כְּנַ֔עַן נִכְרְת֖וּ כָּל־נְטִ֥ילֵי כָֽסֶף׃ וְהָיָה֙ יבבָּעֵ֣ת הַהִ֔יא אֲחַפֵּ֥שׂ אֶת־יְרוּשָׁלִַ֖ם בַּנֵּר֑וֹת וּפָקַדְתִּ֣י עַל־הָאֲנָשִׁ֗ים הַקֹּֽפְאִים֙ עַל־שִׁמְרֵיהֶ֔ם הָאֹֽמְרִים֙ בִּלְבָבָ֔ם לֹֽא־יֵיטִ֥יב יְהוָ֖ה וְלֹ֥א יָרֵֽעַ׃ וְהָיָ֤ה יגחֵילָם֙ לִמְשִׁסָּ֔ה וּבָתֵּיהֶ֖ם לִשְׁמָמָ֑ה וּבָנ֤וּ בָתִּים֙ וְלֹ֣א יֵשֵׁ֔בוּ וְנָטְע֣וּ כְרָמִ֔ים וְלֹ֥א יִשְׁתּ֖וּ אֶת־יֵינָֽם׃ קָר֤וֹב ידיוֹם־יְהוָה֙ הַגָּד֔וֹל קָר֖וֹב וּמַהֵ֣ר מְאֹ֑ד ק֚וֹל י֣וֹם יְהוָ֔ה מַ֥ר צֹרֵ֖חַ שָׁ֥ם גִּבּֽוֹר׃ י֥וֹם טועֶבְרָ֖ה הַיּ֣וֹם הַה֑וּא י֧וֹם צָרָ֣ה וּמְצוּקָ֗ה י֤וֹם שֹׁאָה֙ וּמְשׁוֹאָ֔ה י֥וֹם חֹ֨שֶׁךְ֙ וַאֲפֵלָ֔ה י֥וֹם עָנָ֖ן וַעֲרָפֶֽל׃ י֥וֹם טזשׁוֹפָ֖ר וּתְרוּעָ֑ה עַ֚ל הֶעָרִ֣ים הַבְּצֻר֔וֹת וְעַ֖ל הַפִּנּ֥וֹת הַגְּבֹהֽוֹת׃ וַהֲצֵרֹ֣תִי יזלָאָדָ֗ם וְהָֽלְכוּ֙ כַּֽעִוְרִ֔ים כִּ֥י לַֽיהוָ֖ה חָטָ֑אוּ וְשֻׁפַּ֤ךְ דָּמָם֙ כֶּֽעָפָ֔ר וּלְחֻמָ֖ם כַּגְּלָלִֽים׃ גַּםיח־כַּסְפָּ֨ם גַּם־זְהָבָ֜ם לֹֽא־יוּכַ֣ל לְהַצִּילָ֗ם בְּיוֹם֙ עֶבְרַ֣ת יְהוָ֔ה וּבְאֵשׁ֙ קִנְאָת֔וֹ תֵּאָכֵ֖ל כָּל־הָאָ֑רֶץ כִּֽי־כָלָ֤ה אַךְ־נִבְהָלָה֙ יַֽעֲשֶׂ֔ה אֵ֥ת כָּל־יֹשְׁבֵ֖י הָאָֽרֶץ׃ ס         הִֽתְקוֹשְׁשׁ֖וּ אבוָק֑וֹשּׁוּ הַגּ֖וֹי לֹ֥א נִכְסָֽף׃ בְּטֶ֨רֶם֙ בלֶ֣דֶת חֹ֔ק כְּמֹ֖ץ עָ֣בַר י֑וֹם בְּטֶ֣רֶם ׀ לֹא־יָב֣וֹא עֲלֵיכֶ֗ם חֲרוֹן֙ אַף־יְהוָ֔ה בְּטֶ֨רֶם֙ לֹא־יָב֣וֹא עֲלֵיכֶ֔ם י֖וֹם אַף־יְהוָֽה׃ בַּקְּשׁ֤וּ גאֶת־יְהוָה֙ כָּל־עַנְוֵ֣י הָאָ֔רֶץ אֲשֶׁ֥ר מִשְׁפָּט֖וֹ פָּעָ֑לוּ בַּקְּשׁוּ־צֶ֨דֶק֙ בַּקְּשׁ֣וּ עֲנָוָ֔ה אוּלַי֙ תִּסָּ֣תְר֔וּ בְּי֖וֹם אַף־יְהוָֽה׃ כִּ֤י דעַזָּה֙ עֲזוּבָ֣ה תִֽהְיֶ֔ה וְאַשְׁקְל֖וֹן לִשְׁמָמָ֑ה אַשְׁדּ֗וֹד בַּֽצָּהֳרַ֨יִם֙ יְגָ֣רְשׁ֔וּהָ וְעֶקְר֖וֹן תֵּעָקֵֽר׃ ס         ה֗וֹי היֹֽשְׁבֵ֛י חֶ֥בֶל הַיָּ֖ם גּ֣וֹי כְּרֵתִ֑ים דְּבַר־יְהוָ֣ה עֲלֵיכֶ֗ם כְּנַ֨עַן֙ אֶ֣רֶץ פְּלִשְׁתִּ֔ים וְהַאֲבַדְתִּ֖יךְ מֵאֵ֥ין יוֹשֵֽׁב׃ וְֽהָיְתָ֞ה וחֶ֣בֶל הַיָּ֗ם נְוֺ֛ת כְּרֹ֥ת רֹעִ֖ים וְגִדְר֥וֹת צֹֽאן׃ וְהָ֣יָה זחֶ֗בֶל לִשְׁאֵרִ֛ית בֵּ֥ית יְהוּדָ֖ה עֲלֵיהֶ֣ם יִרְע֑וּן בְּבָתֵּ֣י אַשְׁקְל֗וֹן בָּעֶ֨רֶב֙ יִרְבָּצ֔וּן כִּ֧י יִפְקְדֵ֛ם יְהוָ֥ה אֱלֹהֵיהֶ֖ם וְשָׁ֥ב שבותם שְׁבִיתָֽם׃ שָׁמַ֨עְתִּי֙ חחֶרְפַּ֣ת מוֹאָ֔ב וְגִדּוּפֵ֖י בְּנֵ֣י עַמּ֑וֹן אֲשֶׁ֤ר חֵֽרְפוּ֙ אֶת־עַמִּ֔י וַיַּגְדִּ֖ילוּ עַל־גְּבוּלָֽם׃ לָכֵ֣ן טחַי־אָ֡נִי נְאֻם֩ יְהוָ֨ה צְבָא֜וֹת אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֗ל כִּֽי־מוֹאָ֞ב כִּסְדֹ֤ם תִּֽהְיֶה֙ וּבְנֵ֤י עַמּוֹן֙ כַּֽעֲמֹרָ֔ה מִמְשַׁ֥ק חָר֛וּל וּמִכְרֵה־מֶ֥לַח וּשְׁמָמָ֖ה עַד־עוֹלָ֑ם שְׁאֵרִ֤ית עַמִּי֙ יְבָזּ֔וּם וְיֶ֥תֶר גוי גּוֹיִ֖י יִנְחָלֽוּם׃ זֹ֥את ילָהֶ֖ם תַּ֣חַת גְּאוֹנָ֑ם כִּ֤י חֵֽרְפוּ֙ וַיַּגְדִּ֔לוּ עַל־עַ֖ם יְהוָ֥ה צְבָאֽוֹת׃ נוֹרָ֤א יאיְהוָה֙ עֲלֵיהֶ֔ם כִּ֣י רָזָ֔ה אֵ֖ת כָּל־אֱלֹהֵ֣י הָאָ֑רֶץ וְיִשְׁתַּֽחֲווּ־לוֹ֙ אִ֣ישׁ מִמְּקוֹמ֔וֹ כֹּ֖ל אִיֵּ֥י הַגּוֹיִֽם׃ גַּםיב־אַתֶּ֣ם כּוּשִׁ֔ים חַֽלְלֵ֥י חַרְבִּ֖י הֵֽמָּה׃ וְיֵ֤ט יגיָדוֹ֙ עַל־צָפ֔וֹן וִֽיאַבֵּ֖ד אֶת־אַשּׁ֑וּר וְיָשֵׂ֤ם אֶת־נִֽינְוֵה֙ לִשְׁמָמָ֔ה צִיָּ֖ה כַּמִּדְבָּֽר׃ וְרָבְצ֨וּ ידבְתוֹכָ֤הּ עֲדָרִים֙ כָּל־חַיְתוֹ־ג֔וֹי גַּם־קָאַת֙ גַּם־קִפֹּ֔ד בְּכַפְתֹּרֶ֖יהָ יָלִ֑ינוּ ק֠וֹל יְשׁוֹרֵ֤ר בַּֽחַלּוֹן֙ חֹ֣רֶב בַּסַּ֔ף כִּ֥י אַרְזָ֖ה עֵרָֽה׃ זֹ֞֠את טוהָעִ֤יר הָעַלִּיזָה֙ הַיּוֹשֶׁ֣בֶת לָבֶ֔טַח הָאֹֽמְרָה֙ בִּלְבָבָ֔הּ אֲנִ֖י וְאַפְסִ֣י ע֑וֹד אֵ֣יךְ ׀ הָיְתָ֣ה לְשַׁמָּ֗ה מַרְבֵּץ֙ לַֽחַיָּ֔ה כֹּ֚ל עוֹבֵ֣ר עָלֶ֔יהָ יִשְׁרֹ֖ק יָנִ֥יעַ יָדֽוֹ׃ ס         ה֥וֹי גאמֹרְאָ֖ה וְנִגְאָלָ֑ה הָעִ֖יר הַיּוֹנָֽה׃ לֹ֤א בשָֽׁמְעָה֙ בְּק֔וֹל לֹ֥א לָקְחָ֖ה מוּסָ֑ר בַּֽיהוָה֙ לֹ֣א בָטָ֔חָה אֶל־אֱלֹהֶ֖יהָ לֹ֥א קָרֵֽבָה׃ שָׂרֶ֣יהָ גבְקִרְבָּ֔הּ אֲרָי֖וֹת שֹֽׁאֲגִ֑ים שֹׁפְטֶ֨יהָ֙ זְאֵ֣בֵי עֶ֔רֶב לֹ֥א גָרְמ֖וּ לַבֹּֽקֶר׃ נְבִיאֶ֨יהָ֙ דפֹּֽחֲזִ֔ים אַנְשֵׁ֖י בֹּֽגְד֑וֹת כֹּהֲנֶ֨יהָ֙ חִלְּלוּ־קֹ֔דֶשׁ חָמְס֖וּ תּוֹרָֽה׃ יְהוָ֤ה הצַדִּיק֙ בְּקִרְבָּ֔הּ לֹ֥א יַעֲשֶׂ֖ה עַוְלָ֑ה בַּבֹּ֨קֶר בַּבֹּ֜קֶר מִשְׁפָּט֨וֹ יִתֵּ֤ן לָאוֹר֙ לֹ֣א נֶעְדָּ֔ר וְלֹֽא־יוֹדֵ֥עַ עַוָּ֖ל בֹּֽשֶׁת׃ הִכְרַ֣תִּי וגוֹיִ֗ם נָשַׁ֨מּוּ֙ פִּנּוֹתָ֔ם הֶחֱרַ֥בְתִּי חֽוּצוֹתָ֖ם מִבְּלִ֣י עוֹבֵ֑ר נִצְדּ֧וּ עָרֵיהֶ֛ם מִבְּלִי־אִ֖ישׁ מֵאֵ֥ין יוֹשֵֽׁב׃ אָמַ֜רְתִּי זאַךְ־תִּירְאִ֤י אוֹתִי֙ תִּקְחִ֣י מוּסָ֔ר וְלֹֽא־יִכָּרֵ֣ת מְעוֹנָ֔הּ כֹּ֥ל אֲשֶׁר־פָּקַ֖דְתִּי עָלֶ֑יהָ אָכֵן֙ הִשְׁכִּ֣ימוּ הִשְׁחִ֔יתוּ כֹּ֖ל עֲלִילוֹתָֽם׃ לָכֵ֤ן חחַכּוּ־לִי֙ נְאֻם־יְהוָ֔ה לְי֖וֹם קוּמִ֣י לְעַ֑ד כִּ֣י מִשְׁפָּטִי֩ לֶאֱסֹ֨ף גּוֹיִ֜ם לְקָבְצִ֣י מַמְלָכ֗וֹת לִשְׁפֹּ֨ךְ עֲלֵיהֶ֤ם זַעְמִי֙ כֹּ֚ל חֲר֣וֹן אַפִּ֔י כִּ֚י בְּאֵ֣שׁ קִנְאָתִ֔י תֵּאָכֵ֖ל כָּל־הָאָֽרֶץ׃ כִּֽיט־אָ֛ז אֶהְפֹּ֥ךְ אֶל־עַמִּ֖ים שָׂפָ֣ה בְרוּרָ֑ה לִקְרֹ֤א כֻלָּם֙ בְּשֵׁ֣ם יְהוָ֔ה לְעָבְד֖וֹ שְׁכֶ֥ם אֶחָֽד׃ מֵעֵ֖בֶר ילְנַֽהֲרֵי־כ֑וּשׁ עֲתָרַי֙ בַּת־פוּצַ֔י יוֹבִל֖וּן מִנְחָתִֽי׃ בַּיּ֣וֹם יאהַה֗וּא לֹ֤א תֵב֨וֹשִׁי֙ מִכֹּ֣ל עֲלִילֹתַ֔יִךְ אֲשֶׁ֥ר פָּשַׁ֖עַתְּ בִּ֑י כִּי־אָ֣ז ׀ אָסִ֣יר מִקִּרְבֵּ֗ךְ עַלִּיזֵי֙ גַּאֲוָתֵ֔ךְ וְלֹֽא־תוֹסִ֧פִי לְגָבְהָ֛ה ע֖וֹד בְּהַ֥ר קָדְשִֽׁי׃ וְהִשְׁאַרְתִּ֣י יבבְקִרְבֵּ֔ךְ עַ֥ם עָנִ֖י וָדָ֑ל וְחָס֖וּ בְּשֵׁ֥ם יְהוָֽה׃ שְׁאֵרִ֨ית יגיִשְׂרָאֵ֜ל לֹֽא־יַעֲשׂ֤וּ עַוְלָה֙ וְלֹא־יְדַבְּר֣וּ כָזָ֔ב וְלֹֽא־יִמָּצֵ֥א בְּפִיהֶ֖ם לְשׁ֣וֹן תַּרְמִ֑ית כִּֽי־הֵ֛מָּה יִרְע֥וּ וְרָבְצ֖וּ וְאֵ֥ין מַחֲרִֽיד׃ ס         רָנִּי֙ ידבַּת־צִיּ֔וֹן הָרִ֖יעוּ יִשְׂרָאֵ֑ל שִׂמְחִ֤י וְעָלְזִי֙ בְּכָל־לֵ֔ב בַּ֖ת יְרוּשָׁלִָֽם׃ הֵסִ֤יר טויְהוָה֙ מִשְׁפָּטַ֔יִךְ פִּנָּ֖ה אֹֽיְבֵ֑ךְ מֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֤ל ׀ יְהוָה֙ בְּקִרְבֵּ֔ךְ לֹא־תִֽירְאִ֥י רָ֖ע עֽוֹד׃ בַּיּ֣וֹם טזהַה֔וּא יֵאָמֵ֥ר לִירֽוּשָׁלִַ֖ם אַל־תִּירָ֑אִי צִיּ֖וֹן אַל־יִרְפּ֥וּ יָדָֽיִךְ׃ יְהוָ֧ה יזאֱלֹהַ֛יִךְ בְּקִרְבֵּ֖ך גִּבּ֣וֹר יוֹשִׁ֑יעַ יָשִׂ֨ישׂ עָלַ֜יִךְ בְּשִׂמְחָ֗ה יַחֲרִישׁ֙ בְּאַ֣הֲבָת֔וֹ יָגִ֥יל עָלַ֖יִךְ בְּרִנָּֽה׃ נוּגֵ֧י יחמִמּוֹעֵ֛ד אָסַ֖פְתִּי מִמֵּ֣ךְ הָי֑וּ מַשְׂאֵ֥ת עָלֶ֖יהָ חֶרְפָּֽה׃ הִנְנִ֥י יטעֹשֶׂ֛ה אֶת־כָּל־מְעַנַּ֖יִךְ בָּעֵ֣ת הַהִ֑יא וְהוֹשַׁעְתִּ֣י אֶת־הַצֹּלֵעָ֗ה וְהַנִּדָּחָה֙ אֲקַבֵּ֔ץ וְשַׂמְתִּים֙ לִתְהִלָּ֣ה וּלְשֵׁ֔ם בְּכָל־הָאָ֖רֶץ בָּשְׁתָּֽם׃ בָּעֵ֤ת כהַהִיא֙ אָבִ֣יא אֶתְכֶ֔ם וּבָעֵ֖ת קַבְּצִ֣י אֶתְכֶ֑ם כִּֽי־אֶתֵּ֨ן אֶתְכֶ֜ם לְשֵׁ֣ם וְלִתְהִלָּ֗ה בְּכֹל֙ עַמֵּ֣י הָאָ֔רֶץ בְּשׁוּבִ֧י אֶת־שְׁבוּתֵיכֶ֛ם לְעֵינֵיכֶ֖ם אָמַ֥ר יְהוָֽה׃
A1 harag napja.Az1 Úrnak beszéde, mellyet szólott Sofóniásnak a Kúsi fijának, ki Gedaliás fija, ki Amáriás fija, ki Hiskijás fija vala ; Jósiának, az Amon fijának a Júda Királyának idejében. Elvesztvén2 elvesztek mindeneket e földnek szinéről, ezt mondja az Úr. Elvesztem3 az embert és a barmot, elvesztem az égi madarakat és a tengernek halait, és a hitetleneknek romlások lészen : és elvesztem az embert a földnek szinéről, azt mondja az Úr. És4 kinyujtom kezemet a Júda ellen, és a Jérusálem lakói ellen, és kivesztem e helyből a Baál maradékit, és az ő tisztelőinek neveket mind a Papokkal egybe. Azok5 ellen is, kik az egeknek csillagait imádják a magas helyeken, és a kik tisztelik az Urat, és esküsznek ő reá, és esküsznek az ő Királyokra. Azok6 ellen is, a kik hátra állottak, hogy ne kövessék az Urat, és a kik nem keresik az Urat, nem tudakoznak ő felőle. Hallgass7 az Úr Istennek orczája előtt : mert közel vagyon az Úrnap napja : mert elkészitette az Úr az áldozatot, elrendelte az ő hivatalos vendégit. És8 lészen az Úr áldozatjának napján, meglátogatom a Fejedelmeket, és a Király fijait, és mind azokat, kik idegen öltözetben öltöztek. És9 meglátogatom mind azt is, a ki tombol a más ember házának küszöbén az napon, és a kik megtöltik az ő Uraiknak házokat, erővel és csalárdsággal gyüjtött gazdagsággal. És10 lészen az napon, ezt mondja az Úr, kiáltásnak szava a halkaputól fogva, és jajgatás a városnak másik részétől fogva, és nagy romlás a halmok felől. Jajgassatok11 ti város közepin lakozók : mert elveszett a kalmároknak egész sokságok, elvesztek mind a kik pénzzel gazdagok valának. És12 lészen az időben, felkeresem Jérusálemet szövétnekekkel, és meglátogatom azokat az embereke, kik az ő ganéjokban megkeményedtek, kik ezt mondják az ő szivekben : Sem jót, sem gonoszt nem cselekeszik az Úr ! És13 az ő gazdagságok prédára kel, és az ő házaik elpusztulnak : házakat épitenek ; de nem laknak azokban, szőlőket plántálnak ; de nem isznak azoknak borokban. Közel14 vagyon az Úrnak nagy napja, közel vagyon, mondom, és igen siet : az Úr napjának szava keserves, kiált azon a napon az erős férjfiú : Haragnak15 napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja, háboruságnak és pusztulásnak napja, setétségnek és homályosságnak napja, ködnek és felhőnek napja. Trombitáknak16 és kiáltásoknak napja, az erős városok ellen, és a magas tornyok ellen ! És17 megszorongatom az embereket, és járnak mint a vakok : mert az Úr elen vétkeztek : és kiomol az ő vérek mint a por, és az ő testek lészen mint a ganéj. Sem18 ezüstjük, sem aranyjok nem szabadithatja meg őket az Úr haragjának napján : mert az ő busulásának tüze emészti meg az egész földet, és hirtelenséggel való véget e földnek minden lakosiban. Intés2 megtérésre. Bűntető ítélet a népek felett.Vegyétek1 eszetekbe magatokat, vegyétek eszetekbe, óh te meggyülölt nemzetség ! Minekelőtte2 a dekrétom szerint felvirradna a nap, mellyen ollyanok lésztek mint a polyva, melly semmivé lészen ; minekelőtte reátok következzék az Úr haragjának busálása, minekelőtte reátok következzék az Úr haragjának napja : Keressétek3 az Urat e földnek minden alázatosai, kik az ő itéletit cselekedtétek : keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot ; talán megoltalmaztattok ti az Úr búsulásának napján ; Mert4 puszta lészen Gáza, Askalon is elpusztittatik : Asdódat nap világnál rabságra viszik, és Akkaron elrontatik. Jaj5 a tenger mellett lakozóknak, a Kereteusok nemzeségeknek : az Úrnak beszéde vagyon ti ellenetek Kanaán, Filiszteusoknak földök, és elpusztitlak tégedet, annyira hogy lakos ne legyen rajtad. És6 lészen a tenger mellett való tartomány pásztorok aklának hajléka, és barmoknak istállójok. És7 lészen a tenger mellett való tartomány a Júda háza maradékának nyugalmas helye, ott legeltetnke, az Askalon házaiban nyugosznak estve : mert meglátogatja őket az Urok Istenek, és megszabaditja fogságból őket. Hallottam8 a Moáb szidalmazását, és az Ammon fijainak bosszuságtételeket, mellyekkel gyalázták az én népemet, és felfuvalkodtak az ő határok ellen. Annakokáért9 élek én, ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene, hogy Moáb ollyan lészen mint Sodoma, és az Ammon fijai mint Gomora, csalán termő föld, sovány és puszta lészen mind örökké : az én népemnek maradéka prédálja el őket, és az én népemnek maradéka birja őket. Ez10 esik ő rajtok az ő kevélységekért, mellyel szidalmazták és bosszantották a Seregek Urának népét. Rettenetes11 lészen az Úr ő ellenek : mert megemészti az ő földöknek minden Istenit ; és tiszteli őtet kiki az helyében, és a pogányoknak minden szigeteik. Ti12 is Szerecsenek az én fegyveremmel ölettettek meg, azokkal egyetemben. És13 felemeli az ő kezét észak ellen, és elveszti Assiriát, és elpusztitja Ninivét, és ollyaná tészi, mintegy kietlen pusztát. És14 annak közepette fekszik barmoknak nyájok, és minden pogánynépek közt való fenevadak ; az ökörbika, és a bagoly hálnak az ő ajtaiban, annak ablakában azoknak szavok hallatik, kapujában pusztaság lészen : mert elpusztitotta az ellenség a czédrusfából csinált épületeket. És15 ama kevély válros, melly bátorságban nyugszik vala, melly ezt mondja vala az ő szivében : Én vagyok, és én nálamnál több nincsen ! Mimódon pusztult el, és lett a vadaknak lakhelyekké ? Valaki azon általmegyen, süvölt, és az ő kezeit hányja ! Fenyegetés3 Jeruzsálem ellen.Jaj1 a megfertéztetettnek és megundokitatottnak, e koborló városnak. Nem2 figyelmezett az Ur szavára, nem fogadta a fenyitéket ; nem bizott az Úrban, az ő Istenéhez nem közelitett. Az3 ő Fejedelmei ő közötte ollyan, mint az orditó oroszlánok, az ő Birái mint az estvéli megéhezett farkasok, nem halasztják reggelre, hogy a csonokat megrontsák. Az4 ő Prófétái állhatatlanok és bünös férjfiak, az ő Papjai megfertéztették a Szenthelyet, megronották a törvényt. Az5 ő közepette lkozó igaz Úr nem cselekeszik hamisságot ; minden reggel napfényre hozza az ő itéletit, nem fárad el : mindazáltal nem tudja a szemérmet e hamis nép. Elpusztitottam6 a pogányokat, elpusztittatott azoknak erősségek, elvesztettem azoknak faluikat, hogy azokon senki által ne menjen : elpusztittattak azoknak városaik, annyira, hogy egy ember sem maradott, és nincsen lakos. Ezt7 gondolám : Bizony félni kezdesz engemet, feleveszed a fenyitéket ; és nem vesz el az ő lakhelye, jóllehet immár meglátogattam őtet : mindazáltal siettek a gonoszságra, és az ő cselekedeteiket meginditották. Annakokáért8 várjatok, engemet mind a napig, ezt mondja az Úr, mellyen felkelek a prédálásra : mert az én végezésem ez, hogy egybegyüjtsem a népeket, hogy egybegyüjtsem az országokat, hogy kiöntsem azokra az én haragomat, az én haragomnak teljes búsulását ; mert az én haragomnak tüze miatt emésztetik meg az egész föld. A messiási idő vigaszteljes igérete.Mindazáltal9 akkor változtatom a népeknek ajakokat tisztává, hogy mindenek segitségül hivják az Úrnak nevét, hogy szolgáljanak néki egyenlő akarattal. Szerecsenországnak10 folyóvizein túl lakozók könyörögnek nékem, és az én elosztott népemnek leányai ajándékot hoznak nékem. Az11 napon nem szégyenülsz meg minden te cselekedeteidért, a mellyekkel vétkeztél én ellenem ; mert akkor elveszem közzűled azokat, kik örvendeznek a te kevélységeddel : és többé nem kevélykedel az én szentséges hegyemen. És12 marasztok én te közted megnyomorodott szegény népet, kik biznak az Úrnak nevében. Az13 Izráelnek maradékai nem cselekesznek hamisságot, és nem szólnak hazugságot, és nem találtatik az ő szájokban álnok nyelv : mert ők legeltetnek Istentől, és nyugosznak, és nem lészen senki ki őket elrettentse. Örülj14 Sionnal leánya, örvendezz Izráel, örülj és teljes szivvel örvendezz Jérusálemnek leánya ; Letette15 az Úr a te itéletidet, elforditotta ellenségidet, az Izráelnek Királya az Úr te közötted vagyon, nem látsz többé veszedelmet. Az16 napon ezt mondják Jérusálemnek : Ne félj Sionnak : Ne bocsásd le kezeidet ! A17 te közötted lakozó erős Urad Istened megtart, nagy örömmel örvendez te rajtad, a te szerelmedben gyönyörködik, nagy örömmel vigad néked. A18 kik te közzűled ideig megnyomorodtak, azokat egybegyüjtöm, és a kik gyalázatot szenvedtek. Ímé19 én elvesztem minden te nyomorgatóidat akkor az időben, és megtartom a sántát, és haza hozom a számkivetettet, és őket dicséretesekké és tiszteletesekké tészem az ő gyalázatjoknak egész földén. Az20 időben haza hozlak titeket, idővel egybegyüjtlek titeket ; mert hiresekké, nevesekké tészlek titeket e földnek minden népei között, mikor a ti számkivetéstekből megszabaditlak titeket a ti szemetek láttára, ezt mondja az Úr.